Mozgalmasan indult az utolsó előtti nap, amelynek délelőttjét csakis az extrém sportolók vették bérbe. A város extrém parkjában egy kisebb tömeg élvezhette a tehetségek bemutatóját és versenyét, többek között Vásárhelyről és Csíkszeredából is érkeztek fiatalok.

Ha sport, akkor maraton. Maraton, de boxerben – lett volna. A több éves hagyomány, úgy tűnik, kihaló felébe lépett, miután egyetlen bátor férfi egyed sem akadt, aki bevállalta volna az alsóneműben való futkorászást.

És akkor mozgalmasnak induló napon, mozgalmasan zár az est, de még előtte visszhangzik a városközpont a hangpróbáktól. Face Today, Strings of Rockandroll, és természetesen a Kistehén próbálgatta hangjait és hangszereit, odavonzva nem egy kíváncsiskodót, az esti bulira hangolódót.

A Face Today neve már nem új: helybéliek, fiatalok, tehetségesek. A Diáknapokon nem az első fellépésük volt, s bár a tombolás igencsak elmaradt, a fiúk kitettek magukért, miközben megszokott feldolgozásaikat, saját számukat játszották, némi újjal is megfűszerezve.

A Strings of Rockandroll Debrecenből érkezett, az érdekessége a zenekarnak pedig az, hogy mindannyian a Rocksuli tanulói. Ők már több embert megmozgattak, s furcsa mód, nem épp a tizenévesek zömére jellemző zenével, ami annyit tesz, hogy Bon Jovi, Guns 'N' Roses, vagy éppen a P.Box slágereit hallhattuk. A Patkóba gyűlt embereket ők tényleg tömegnek látták, melyet rendkívül jó volt hallani, ahogyan azt is, hogy mennyire örültek az itteni fogadtatásnak.

Na és akkor felpattantak a színpadra, igen lassú hangvétellel, de köszöntött mindenkit Kollár-Klemencz László, a Kistehén zenekar frontembere. Az elején még bátortalankodott a már említett „tömeg" (a tavalyi koncertéhez inkább nem is hasonlítanám), de pár dal után már valóságos buli kerekedett. „Picsába az űrhajókkal" című, legutóbbi albumukról felcsendültek a legismertebb slágerek, köztük a „Jó csávó a Markó" (aki inkább Mirkó, de erről később) is, s talán ezt énekelte legjobban Udvarhely, mikor nincs ideje se szerelemre, se emberekre, nincs elég és nincs soha... Kell zsír? Nem kösz. Vagy Edd meg, ami tönkretesz... mind megteremtették a jó hangulatot.

Kollárnak még azt is sikerült elérnie, hogy vonatozva bulizzon a társaság, s ugyanakkor, hogy kisebbtől nagyobbig, násznéptől kézzel-lábbal hadonászó (tán bulizó) emberekig mindenki a Kistehénnel legyen. Nagy meglepetésként, felcsendültek régi Kistehén számok is, a közönség követelésére pl. a Gyom nyomja az agyamat, vagy a Szerelmes vagyok. Ekkor Kollár már leugrott a színpadról, s a köztük és a bulizók közti távolságra panaszkodva, a Patkó tetején tombolt. A Szájbergyerek ki sem maradhatott, ha már a régi gyártmányoknál tartunk, s bár mindegyiket kissé átdolgozott verzióban hallottuk, a régi formáció juthatott eszünkbe.

A Kistehén lehet rock, de a mulatós hatás nélkül nem lenne az igazi. Ezt bizonyítja a jó hangulat, melytől szikráztak a tomboló első sorok, meghazudtolva azokat, akik közben hazamentek. A visszatapsolt zenekar a végén már kifáradva vonult el, felajánlva egy sör melletti beszélgetést azoknak, akiknek nem volt még elég.

A koncerteket az UFF nagytermében, a Dj Bryx által pörgetett buli követte, amelyen hol kisebb, hol nagyobb számban bulizott a Diáknapok által (csakis jó értelemben) kifárasztott diákság.

Ha vasárnap, akkor Relax, take it easy... Ez annyit jelent, hogy az UFF tejben-vajban fürösztötte a Tea Pub-ba betérőket, masszázzsal, tejjel és sajttal, csakis azért, hogy levezessük a fáradalmakat.

Búcsúcikké változtatva a beszámolót, köszönjünk el a XIX. Székelyudvarhelyi Diáknapoktól, s egyúttal nagy erőbedobással készüljünk a XX.-ra! A készülés pedig jelentsen annyit, hogy jövőre minimum duplájára növeljük az idei résztvevők számát, elérve akár azt is, hogy a nagyfotó nehezen férjen bele a fényképezőgép látószögébe.