Iskolák standjai várták délelőtt a szavazni vágyókat, lehetett az diák, felnőtt, néni, bácsi... minden személyivel rendelkező emberfaj. A láda csak falta a cédulákat, s így gyűltek a szavazatok, egyénektől, osztályoktól, még egy-két tanártól is. Közben ment a patkószegelés, annak, aki nem tudta kiélni ezen, tán eddig nem azonosított szenvedélyét. A patkókat maguk a diáknapos résztvevők gyűjtötték össze.

17 órától a Haáz Rezső Múzeum és az egykori Museum Café várta a szellemi túrára vágyókat, ahol a kiállítások (Trópusi Lepkeház és Ásványok, kőzetek, kövületek) megtekintése után próbára tették a versenyzőket (pl. egy lepke bemutatása, kvízkérdések). Legjobban a Peda és a Gimi teljesített, majd utána zárkóztak fel a Refi és a Palló csapatai. A Kós, a színházvetélkedőhöz hasonlóan, itt sem jelent meg.

Szó, ami szó, múzeumtúra ide, vagy oda, időhúzásnak akármi elmehetett volna, csak eljött a nagy pillanat, vagyis 19 órától a diákpolgármester vetélkedőre gyűlt be Udvarhely diáksága (azaz annak egy töredéke) az UFF nagytermébe. A show már folyamatban levő feladattal indult, azaz rímeket írtak magukról a csapatok. A színpadon elhangzottakból: „Mi vagyunk a pedazon, ha más nem, Alekosznak menyasszony." (Peda) „A tyúk visz mindent, hisz érthető." (Refi).

A második, lufipukkasztó próbát igencsak érdekesnek alkották meg a szervezők: a feladat megfejelni (a versenyzők által átvariálva inkább harapni) összesen öt lufit és a benne levő lisztet, paprikát, meg tojást – a gyomorforgatást úgy látszik, idén szereti az UFF. S ha nem a lufit, az asztalt fejelték le a kevésbé szerencsések (például a Gimi vámpírja sem gondolta volna, hogy elsőként a saját vére fog folyni). Ennél a próbánál egyedül a Pallónak és a Kósnak nem sikerült elpukkasztani az összeset, de érdemes volt mindenikük arcával szembenézni, miután túlestek a nagy fejelésen (talán a Kós „harcművészet oktatójának" bevált a cipősdobozon való tanulás).

A kampányfőnökök kvízjátékon mérettetek meg, csak a kvízgomb helyett tojást törtek tulajdon fejükön – azt hiszem, a tojás az idei diáknapok legkedveltebb fogása lett. Legügyesebbnek a Gimi, a Refi és a Peda bizonyultak, de az biztos, hogy egyik csapat sem tudja, hogy „hol túr a kúrtafarkú malac", ám azt, hogy Udvarhely egyik legnépszerűbb kocsmája melyik utcában található, már annál inkább. S, hogy el tudjuk-e magyarázni a relativitás-elméletet? A Refi rájött: nem.

A legutolsó próba bizonyult a legmerészebb ötletnek, miszerint a csapatoknak egymást kellett dicsőíteniük. A Palló saját magát, mivel megcáfolva a digitális világ nemzedékéhez való tarozást, nem készültek fényképbemutatóval, öndícséretük pedig inkább gyönge magyarázkodáshoz hasonlított.

A többiek eléggé jól feltalálták magukat, a pedás lányok igencsak tudták méltatni a tetszetős, munkásember refiseket, ők meg a jól megszokott ákcentussal beszéltek a Kósról, az „á be rendes gyerekek"-ről, akiknek a legjobb a lángosuk. A Kós a Gimi csapatánál hol a jó csajokat, hol az élethű Twilight ábrázolást, hol a focicsapat-méretű szervezőbrigádot magasztalta. Legjobb hozzászólásuk: „Jé, még vérük is van!" Aztán a Gimi kampányfőnökéről kiderült, hogy halálosan irigy a pedás csajokra (adottságaikra, a Guccira és az Armanira...).

A próbák között megtekintettük mindegyik csapat reklámvideóját. A Pedások PedaTV Teleshop című műsorukban ajánlották fel amazon lányaikat, a Kós és a Refi csapata inkább élménybeszámolót készített, amelyekkel birtokába kerültünk a kulisszatitkoknak (hogyan is gyakoroljuk a ganéhányást, vagy a cseréptörést hassal). A Gimis vámpírok egy rakás diákot átváltoztattak, hogy uralmukba vehessék a várost, a Pallósok pedig – szintén élménybeszámoló gyanánt – legbulisabb pillanataikat mutatták meg.

A Diáknapok legjobb pillanatait kapták lencsevégre a szervezők, ebből is láthattunk egy összeállítást (bár inkább egy-egy csapat résztvevői szerepeltek rajta).

A nem épp népes közönség nem hagyott alább a szurkolásból, ha a Refi „MEGAdja", akkor a Gimi „elveszi". Ha meg lehetne szurkolással vesztegetni a zsűrit (főként, ha egy másik iskola szurkolói is átállnak), akkor a Gimi lenne az egyértelmű nyertes. De itt a pontok és az öttagú zsűri döntöttek: Lőrinc Árpád tavalyi diákpolgármester, Szabó Attila 2007-es diákpolgármester, a nem résztvevő iskolák képviseletében Pál Szabolcs (Bányai), Fülöp Dénes (Mező) és Magyari Szabolcs, mint a Diáknapok örökös résztvevője.

Behozták, megadták, ők voltak a MEGÁK, s így nyerte a XIX. Székelyudvarhelyi Diáknapok diákpolgármester vetélkedőjét a Refi, Bálint András nevezetű diákpolgármestert biztosítva számunkra egy évig.

Mielőtt a tavalyi nyertes, a gimis Lőrincz Árpád átadta volna a már jól ismert nyakkendőt és kalapot, sor került leköszönő beszédére, mely egyrészt keserű szájízű (miszerint nem igazán keresték őt, hogy polgármesterként tegyen valamit – talán ő kellett volna keresse az igényt?), már-már túl őszinte, és nem utolsósorban lelkes volt, az utódra nézve. Az ő megvalósított programja a Gimi Kupa volt, a leendő diákpolgármesternek pedig azt üzente, hogy legyen tevékenyebb, és vegye komolyabban a státuszát. Mint kiderült, az őszinteség nem mindig a legjobb választás. Ahogy a műsorvezető is elmondta, nyerni azzal csak szimpátiát lehet.

A hatalmas gratulációt és örömvihart, a nyerteslét tudatának tetőfokát, még megelőzte az uh.ro különdíjának átadása, miszerint az első kampányvideóra a legtöbb „lájkot" a Gimi csapata, a Gim'me Blood szerezte meg.

Összesítésképpen a következő a sorrend: Refi, Gimi, Peda, Kós és Palló. Diákpolgármesterkedni nem csak vicc, sok sikert a Refinek, és ahogy a műsorvezető is mondta, Fluor által megfertőzve: „Csináljatok olyat... amire büszkék vagytok holnap!"

A vetélkedőt Valami Party követte, mely körülbelül a versenyen megjelentek létszámát megismételve buliztatott, közben pedig világító biciklismellényben futkorásztak a csapatok a Nap fia, Hold leánya kincskeresőn, hogy leállítsanak egy katonát, aztán fényképezkedjenek vele, vagy orvosi sapkában befeküdjenek egy kádba. És így tovább, és így tovább... egyre nehezebb, és nehezebb próbák elé állva, amíg az éjszaka tart.