Szabadkampány, patkó-kampány, médiakampány... nem is értem, hogy választási kampánynak mért nem nevezték el egyiket sem. Elvégre választunk, nem? Beindult a verseny, kiéleződtek a legnagyobb ellentétek, már mennek az irigykedő beszólások...

Az elsőnek titulált nap reggelén már bebizonyosodott a csapatok versenyszelleme, ugyanis még a Patkó-beli bizonyítás előtt megrohamozták a középiskolákat. Szabadkampány néven a legkülönfélébb módszerekkel próbáltak leendő szavazókra szert tenni. A Refisek a lufis megoldást választották, és a partysípokkal leginkább egy gyerekzsúrról odacsöppent társaságra emlékeztettek. A jó hangulat még el sem távozott, megérkeztek a Kósosok, kik már a lagziból hozták a hangulatot egy kis mulatóssal felpörögve, sajátos partykamionjukon.

A folyosókat szirénázó, kék áradat özönlötte el, hangosbemondóval rettentve azokat, akik továbbra is saját iskolájukkal kívánnak elfogultak maradni. A Pedások cukorkaosztós, utalvány-sorsolós lekenyerezést választottak, a palló és a Gimi azonban órákon maradt, vagy csak próbáltak az első nagy bizonyításra (ejj, azok a gonosz tanáremberek, akik nem engedték el őket...).

Színes tömeg hömpölygött a Patkóban 15 órától, ahol a legnívósabb kampány vette kezdetét. Az elején nem igazán bontakoztak ki a szurkoló színek, de lassan-lassan kiderült, hogy ki fehér, piros, zöld, kék, vagy fekete (utóbbiról volt a legnehezebb megállapítani, hogy az illetőnek nem volt otthon más dzsekije, vagy a Refire adja pénteken a voksát).

Fülrepesztően mutatkozott be a Kós szurkoló csapata, utána a Gimi hangjai sem maradtak el. A Peda még felzárkózott, de a Refi szurkolói csak később bátorodtak fel. A pallósok meg mintha inkább otthon maradtak volna. A tavalyinál cseppet kisebb tömeg jött hajrázni, de az igencsak érdekes figurák idén sem hiányoztak.

A legkülönfélébb kampányoknak lehettünk szem-, és fültanúi. A pallósok hozták a jól megszokott stílusukat, amit megtoldottak egy skinhead-punk összecsapással, és elrabolták a „királynőt" közben. Céljaikat nem győzték ismertetni: összetartást szeretnének a királynőért és a hazáért, tisztább udvarhelyet, több koncertet, olcsó buszokat a félszigetre.

Ismét lánycsapat lépett a színpadra, az amazon Pedazonok, s aki látta őket tavaly, akaratlanul is déjà vu-je lett. Bár idén nem az aranyszarvast hajkurásszák, a férfiéhes amazonlányoknak a Csaba fiú kell. Keresték őt mindenhol, s mikor a Maneater alatt táncoltak, ha Csaba nem is jött elé, a fiúk szeme igencsak kikerekedett. Ismét megjött a Mizu, csak pedazon-verzióban, miszerint akkor harcolnak, ha úgy van... Tán a Giminek szánt fenyegetésként nem akarnak vérontást a lányok, de célokat annál inkább: bulit, iszapbírkózást, Biblia- és óvszerautomatát (vannak itt merész ötletek), amazon szintű önvédelem oktatást, ingyen evés-ivást.

Aztán megjöttek a MEGA falusiak. A kaszagép-szekér tákolmányból lett járművön bólogattak a szalmakalapok, s a kucsmák. A jó Pesta bá megirigyelhetné az akcentust, s a fiúk házityúkját, Röfit amelyiket már-már sajnáltunk, miközben igen jól tűrte keserű sorsát egy rózsaszínű, tán kutyajelmezbe bújtatva. A jó háziasszonyok sepregettek, s közben a „férfiak" osztották az észt, vagy a célokat, nem igen lehetett érteni, de hogy a Kófland háta megett akarnak valamit, az is biztos.

A Kós hozta merész formáját, begördült egy lángosszállító, s sajnálatos módon leginkább lihegőjüket hallottuk, aki egyfolytában a főnököt kereste. Lényeg: kidobtak egy alkoholmentes sört a viharba, s ezt, aki megkapta, jutalmazták, aztán nem bizonyult jónak a kiszolgálás, s a polic elküldte a lángossütőt. Azt hiszem, abban mindenki egyetértett, hogy ez, amit láttunk, nem a megszokott Kós volt. Célokat nem hallottunk.

Alig járt le az Alkonyat láz, jött a Gimi, amely a legvegyesebb csapatnak bizonyult, a fiúk és lányok arányát tekintve. A jelölt és kampányfőnök az idei évek leghíresebb szerelmespárjaként jelentek meg. Agyalhattunk azon, hogy mi folyik a vámpír infúziójában, aztán végignézhettünk egy mészárlást. Ők az elején megmondták: a kampány nem gyerekeknek való. Búcsúzásképpen dalolásztak, mert kiderült, hogy ilyet is tudnak: „Amikor elvittek tőlem, majdnem meghaltam. Az élet szép, a sötét oldalt felhívtam. A létedért egy baseballmeccsre kihívtam." – s ezzel már meg is előlegezték a másnapi műsort. Céljaikat a halálraítélt állatok mondták el: 3D mozi, V faktor tehetségkutató, hullajó buli és véradó automaták, valamint megszüntetni a 3D-t (durva diák depresszó).

Délután médiakampánynak adott helyszínt a Príma Rádió, ahol a Kamaszodó Kamaszadó igencsak kifaggatta a jelölteket és kampányfőnökeiket. Mint minden évben, idén sem maradtak alul a kreativitásban, ha dalszöveget kell átírni, ha oda nem illő szavakból kell célt alkotni, ha egymást kell szurkálni. Ami a célok megvalósítását illeti, a leggyakoribb válasznak „az akkor kerül erre sor, ha megnyerjük" bizonyult, úgyhogy még igencsak van mit fejleszteni azoknak, akik kedvezményes Félsziget-buszokat akarnak, vagy éppen a korhatáron felülieket akarják bejuttatni „abonamenttel" a Sheridans-be. Többek között kiderült még, hogy a Refi a Gimit és a Kóst tartja legnagyobb ellenfelének, és, hogy a Peda által beígért iszapbírkózásra már vannak potenciális jelentkezők.

Az este a játéké volt, két értelemben is. Akik a színházat választották, azok Ibsen Nóra című darabját élvezhették, majd egy közönségtalálkozóra került sor. Itt egyedül a Kós csapata nem jelent meg, a többiek igencsak igyekeztek kifaggatni a színészeket a kulisszatitkokról, a színész létről, Nóráról.

Aki nem művelődni akart, az a Tea Pub-ban töltötte az estét, ahol játékest, majd fergeteges karaoke zajlott. A játékesten a szokásos kocsmajátékokban (malom, csocsó stb.) mérkőztek meg a versenyzők, valamint a csapatépítést, stratégiai játékokat a SzuDit biztostotta a résztvevőknek. A karaoke mindenféle hangszálat megpróbáltatott, először pontozáson kívül, akinek énekelni támadt kedve, megcsillogtathatta tehetségét. Azután következett a tulajdonképpeni verseny: a legnagyobb „kórust" a Giminek és a Pedának sikerült összehoznia (utóbbihoz besegített az éneklésről betévedt végzős osztag). A Pallósok nem igazolták a csapatszellemet, hiszen csak hárman énekeltek. Végül a legjobbaknak a Refi és a Gimi bizonyultak, a holtverseny miatt még egyszer meg kellett mérkőzzenek. A végleges eredmény még ismeretlen, úgy a karaoke, mint a játékest szempontjából.

Diáknapozunk tehát, szórakozunk, jól érezzük magunkat, s nem unatkozunk, ahogy az UFF be is ígérte. A szokásos versengés kicsit megbélyegzi a diákviszonyokat, mint mindig, nem is csoda hát, hogy hallani ilyen-olyan megjegyzéseket. Na de, egyszer választunk diákpolgármestert, hogy kit, az pénteken dől el. A célokat nagyjából hallottuk, a jó arcokat igazoltuk, bátorítsuk hát csapatainkat, miközben a hétvégi bulikra készülődünk!

A kampányról készült fotók itt még nem érnek véget, kattints a galériáért

Ha ez nem lenne elég, akkor tessék megnézni a manna kvázi élő közvetítését is, itt

Ne felejts el szavazni sulid csapatának videójára, erre tessék a listáért