Forradalmira sikerült a harmincadik Tudász, amelyet szerda délután rendeztek meg a volt Stúdió Mozi nagytermében. A címvédő, hússzoros bajnok Gimi betegség miatt hiányzott, és a Peda sem indított csapatot, így idén öt iskola mérte össze tudását az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról. De így is volt tudás(z) bőven az asztaloknál ülő háromfős csapatok tarsolyában.

A vetélkedő zsűrijét Ugron Béla, az Ugron Alapítvány elnöke, Péter István, a Gimi történelemtanára, és Kápolnási Zsolt, a Mező történelemtanára és a Tudász főszervezője alkották.

Utóbbi szokásához híven sziporkázott, „a Kápolnásit ipszilonnal is elfogadnánk" mondta az első, „ki vagyok én?" típusú feladatkörnél, amelyben a forradalom nevezetes személyiségeit kellett eltalálniuk a diákoknak, egy-egy fiktív önjellemzés alapján. Kossuth, Batthyány, Szécshenyi – ilyen nevekre kellett rájönni, volt csapat, aki a nevek mellé szívecskét is rajzolt a meghittebb hangulat kedvéért.

Miután bemelegedtek a versenyzők,

volt még sok-sok feladat, videók alapján kellett kérdéseket megválaszolniuk, vaktérképeket kitölteniük, eldönteniük egy-egy csatáról, hogy az győztes volt-e vagy vesztes.

A verseny alapszakaszában a kérdéseken kívül a fiatalok kreativitását is tesztelték. A csapatok előzetes sorshúzás alapján kaptak témákat, amelyeket három percben kellett bemutatniuk a színpadon, volt itt Kossuth beszéd a debreceni országgyűlésen, Ponta beszéd a Nyerges-tetőn, Batthyány Lajos kivégzése stb.

Persze, egy picit mindent modernizáltak a diákok, ria-ria-hungáriázást is hallgattunk, és egy ilyen mondatot is elcsíphettünk, hogy „bocs, most leteszem, jön Kossuth". A refisek a nyergestetői Ponta beszédet jó sok magyar és székely zászlóval adták elő, és a sorozatos zászlóbotrányok miatt, Kápolnási nem tudta kihagyni a „nem tudom, a zászlókra a számla megvan-e" poént.

A pallósok és a refisek jó nagy társasággal érkeztek meg a színpadra, Kápolnási elmondta, annak csak örül, hogy külsősöket is bevontak, nem volt feltétel, hogy csak a csapattagok szerepelhetnek a színdarabban. A bányaisok csak a helyszínen jöttek rá, hogy egy színdarabot is elő kell adniuk, így csupán 30 másodpercet töltöttek a színpadon, de lehet, éppen azért, mert nem izgulták túl, nagyon jól sikerült az improvizációjuk.

Következett a rájátszás,

amelybe az első három csapat jutott be, az alapszakasz után nagyon simán vezető Palló legénysége, azaz leánysága, és mellettük a Refi, illetve a Mező csapata. A villámkérdések előtt sok-sok utalványt, egy Híradó-előfizetést és két táblagépet is kisorsoltak a közönség soraiban ülő diákok között. Egy fiatal srácot a „remélem tudászos leszel, nem tudálékos" mondattal örvendeztetett meg a nyereményt átnyújtó főszervező.

A végjáték is elég simára sikeredett a villámkérdések zöménél a Pallósok gombjával összekötött piros lámpa gyúlt ki először, és a Pázsint Tímea, Lukács Boglárka, Kiss Vivien alkotta hármas rendre jó válaszokat adott, így egy percig sem merült fel kétség abban, hogy megnyerik a versenyt. A győztes csapat vezető tanára Bálint Tibor volt.