Sütött a nap, és vers szólt a hangszóróból, versrészletek köszöntek vissza a kirakatokból. A Kossuth utcában kilenc színész: Kulcsár-Székely Attila, Antal Csaba, Vidovenyecz Edina és kislánya Bolda, Csurulya Csongor, László Kata, Szász Kriszta, Bekő Fóri Zenkő, Dénes Gergely, Jakab Orsolya, valamint három önkéntes diák sorakozott fel egymástól tisztes távolságra.

Volt, aki papírról olvasta, volt, aki betéve fújta az általa kiválasztott verset – azzal a nem titkolt céllal, hogy pár percre, egy versnyi dőre megállítsa a járókelőket. A nem szokványos költészet napi akció, amelynek kezdetéhez a déli harangszó adta meg a jelt, vegyes reakciót váltott ki az éppen arra járóktól.

Ocsmány baromság

Tüntetően, oda sem nézve elsietett, és volt, aki szinte elmenekült. Volt, aki zavarában még a fejét is elfordította, és nagy ívben kerülte el a versmondót.

Volt, aki előbb elhaladt a verselő előtt, majd – valószínű, elcsípett egy ismerős verssort - és kíváncsian visszakozott. Volt, akinek annyira sietős volt, hogy még a Csurulya által felajánlott versajándékot sem vette át, de akadt olyan is, aki ráadást kért.

Volt, aki egyik verstől a másikig vándorolt , és volt, aki egy helyben letáborozott, és mindvégig helyben maradt. Volt, akinek tetszett, és volt, akinek nem.

Egy idős hölgy felháborodottan közölte a színésszel: ilyen felháborító, ocsmány baromságnak életében még soha nem volt szem- és fültanúja.

Hallgatni Arany?

Mások szerint szép, szép a költészet, de a verset nem az utcán kell mondani. Az aktatáskás, nyakkendős úriembernek jól esett megállni pár percre: „nem vagyok nagy versolvasó, de ha mondják, és ilyen szépen, akkor szívesen meghallgatom".

Ötletes, nagyon tetszik, kár, hogy nem vehettünk részt benne – vidultak a szavalótól szavalóig sétáló fiatal lánykák.

Aztán akadt olyan is, aki bekapcsolódott a verselésbe, a színésszel együtt mondta a sorokat, de olyan is, aki maga is felcsapott versmondónak és teli tüdővel zengte, hogy „Talpra, magyar!"

A költészet napi eseményen nem csak mi, a hallgatók lettünk versélménnyel gazdagabbak, de maguk a versmondók is.

„Azt, azt a verset mondd el még egyszer, hogy azt a kezet ne ereszd el, az a legszebb vers"- kérte László Kata színművészt a földből alig kinőtt, szakadt és rongyos, máskor egy lejért kunyeráló cigánygyermek.

„Otthon felolvasom a testvéremnek" – ígérte meg ugyanő Dénes Gergelynek, aztán boldogan, buzgón silabizálta az ajándékba kapott Szilágyi Domokos sorokat.

A két színművész szerint már csak ezért az ajándékért is megérte kiállni az utcára.

Ajándék versnek nézd meg a sorát

A költészet napján jutott vers mindenkinek, mi sem maradtunk ki a sorból. Személyes versporciónkat papíron Szász Krisztától (Juhász Gyula: Apámra gondolok), szóban pedig Csurulya Csongortól (Eörsi István: Ha tücsök volnék) kaptuk meg.

De hallgattunk - többek közt- József Attilát, Petőfit, Szilágyi Domokost, Heltai Jenőt, Faludy Györgyöt és Ady Endrét is.

Köszönjük, jólesett, jövőben várjuk a következő verses meglepetést!

A magyar líra ünnepének méltó folytatása lesz az esti verses program. Aki lemaradt a délelőtti akcióról, de költeményre éhes lelke, az ma este legyen ott a Mokka Kávéházban – a versfelolvasó est 20 órakor kezdődik.