A 19. századi magyar színjátszás talán legnagyobb, vidékünkről származó alakja volt: Feleky Miklós színész, rendező 1818. december 18-án született a közeli Nagygalambfalván. Érdekes, izgalmas, tartalmas élete volt: habár szülei papot akartak belőle, ő inkább színész lett és nem mellékesen honvédként harcolt az 1848–49-es szabadságharcban.

Mindössze kilencéves volt, amikor szülőfalujában színielőadást látott, s ez óriási hatással volt rá. Székelyudvarhelyhen járt iskolába, a református kollégiumban tanult. Azonban Petőfihez hasonlóan vándorszínésznek állt, s azt is tudjuk, hogy először Csíkszeredában játszott, 1837-ben súgóként kezdte a „karriert".

Később lett színész Szigetvári László társulatánál, majd Kolozsváron, 1840 és 1844 között pedig Brassóban, Zalatnán, Marosvásárhelyen Pályi Elek társulatában játszott. Igazgatója lett a társulatnak, első felesége Szákfy Amália színésznő volt, akivel 1845-ben kötött házasságot, de elváltak. A 48-as forradalomban igen aktív szerepe volt: honvédnak állt, és az erdélyi frontokon

Bem József hadseregében harcolt.

Századosi rangot kapott, Kolozsvár felszabadításakor pedig az a megtiszteltetés érte, hogy Bem parancsára színtársulatot szervezhetett, amivel főleg hazafias előadásokat adtak elő. Udvarhelyszéken Csányi László megbízására zászlóaljakat toborzott (négy hét alatt kettőt), 1949 tavaszán pedig az Avram Iancu vezette román csapatok ellen harcolt, a fegyverletétel után bujdosott.

1852-ben a budapesti Nemzeti Színházhoz szerződött, innentől kezdve neve elválaszthatatlan volt a Nemzetitől: eleinte szerelmes darabok szereplőjeként, később vezető színészként, majd 1867-től rendezőként.

Negyvenéves korában másodszor nősült, felesége a 22 éves Gaidler Eufrosina Mária, művésznevén Munkácsi (később Munkácsy) Flóra lett.

A század második felében a legszebb magyar színésznőnek tartották: Flóra tüzes, fekete szemével, kellemes, csengve szóló hangjával, természetes egyéniségével hódított a színpadon. A magyar romantika óriása, Jókai Mór róla mintázta meg Mayer Fannyt Egy magyar nábob című regényében.

Színész, rendező, igazgató, író, költő...

Feleky Miklós ugyanakkor rendező és színdarabíró is volt: néhány vígjátéka fennmaradt, közölt színészettörténeti cikkeket, francia és német nyelvű darabokat fordított magyarra, verseket is írt.

1887. április 28-án színészi működésének ötvenedik évfordulóját ünnepelhette, az alkalomból Ferenc József-rendet kapott, s a király „Nagygalambfalvi" előnévvel, magyar nemességgel tüntette ki. Ekkor tért haza egy látogatásra szülőföldjére, erről Zepeczaner Jenő cikkében olvashatunk részleteket.

1888-ban vonult nyugalomba, hatvanhárom évnyi munka után. 1902. március 16-án, 83 éves korában hunyt el, felesége négy évvel később követte. A Kerepesi (Fiumei úti) temetőben nyugszanak, a főváros által adományozott díszsírban – Deák Ferenc mauzóleumától nem messze.

A közelükben olyan személyiségek nyugszanak, mint nemzetis kollégájuk, Egressy Gábor, vagy Erkel Ferenc és Klapka György. Feleky leghíresebb arcképét Than Mór festette 1871-ben, a 65,5 x 52,5 cm-es olajfestményt a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzik.

Szülőföldjén sokáig nem méltányolták, csupán néhány éve kezdtek beszélni róla néhány történész hatására. Nagygalambfalva 2008. május 17-én névadó ünnepséget rendezett: azóta a település kultúrotthona viseli nagy szülöttének nevét.

Feleky példaképként állhat az utókor előtt – talán egyszer a mai, székelyudvarhelyi, de máshol dolgozó színészek (például Balázs Attila, Dimény Levente, Fazakas Júlia, Katona László vagy mások) munkásságáról is így írhat majd az utókor, mint megtehetjük ezt Feleky Miklóssal, a honvédból lett színész-rendezővel.

(Cikkünkhöz felhasználtuk Alpár Ágnes: Akit a Nemzeti hívott Lendvay szerepeire – Népszabadság, 2002. március 18., Gidó Csaba: Egy székely a magyar színjátszás magaslatán – Udvarhelyi Híradó Kalendárium, 2000, Zepeczaner Jenő: Feleki Miklós, egy elfeledett díszpolgár – Örökségünk, 2007, 1. szám, valamint a szerző A honvédból lett színész-rendező – Udvarhelyi Híradó, 2003 december 18. – című írásait)