Város a város alatt címmel, Fejezetek Székelyudvarhely római kori történetéből alcímmel jelent meg nemrég Nyárádi Zsolt udvarhelyi régész ismeretterjesztő munkája a Litera-Veres kiadó jóvoltából.

A kis kiadvány azt a mintegy száz-másfélszáz évet taglalja, mialatt a mai Székelyudvarhely központi részén egy, a régészeti leletanyagok és más források segítségével beazonosítható római katonaváros állt. A munka egy nagyobb tanulmány kivonata, ami egészében a Vásárhelyi Múzeumi Évkönyvben jelent meg.

A castrum és a fürdő

A régészeti kutatások, leírások, a leletanyag előfordulási helye szerint a római település tulajdonképpen egy katonaváros lehetett. A 2.-3. században (Dácia i. sz. 106 utáni meghódítása és a 271. évi, Aurelianus császár által elrendelt kivonulás között) egy 4-500 fős település jött létre a város mostani területének központi részén. Nagyjából a Városháza tértől a vár mai területén keresztül kb. a Villanytelep utcáig, illetve a Vásártér utcáig terjedhetett a területe.

Nemcsak katonák, hanem családjaik és az őket kiszolgáló kereskedők, civilek élhettek a városban, aminek területe mintegy negyvenöt és fél hektáros lehetett. A Székely Támadt vár helyén állhatott az ún. castrum, tehát a katonai objektum – Nyárádi Zsolt szerint sajnos a vár római anyaga csak bolygatva került elő.

A várban 1981-85 között tartottak régészeti ásatást, ekkor előkerült számos római lelet, például három bronztárgyat katonai ruha tartozékaként azonosítottak.

A közelben feltehetően épületek állottak, köztük egy római fürdő az egykori villanytelep helyén – az épület maradványait 1874-ben találták meg. A leírások szerint akkor több vízvezető csövet, faragott követ, téglákat találtak – a csatornaásó munkások azonban saját tulajdonukként elvitték a tárgyakat, egy részüket pedig

az akkori polgármester tartotta meg magának,

majd elköltözése után magával vitte azokat, az értékesebb leleteket pedig Segesvárra, az Ágoston-rendi gimnázium régészeti gyűjteményének adták át. Több érme, fegyver és szerszám (lándzsa, nyílhegy, ekevas, kalapács, kések, balták, stb.) is előkerült, ugyanakkor ékszereket (fülbevalók, kapcsok, hajtűk, csontfésű, arany- és ezüsttárgyak) is találtak.

1897-ben Ugron János alispán megbízásából végeztek egy ásatást Solymos Endre tanár segítségével, Téglás Gábor vezetésével, ekkor már lelet alig került elő, de elkészítették a fürdő alaprajzát.

A katonavároska temetője a mai Mihály udvar területén lehetett – a régész információi szerint 2000-2001-ben két épület alapozásánál több római fibula, ezüst- és bronzveret, valamint egy fülbevaló töredéke került elő, környezetükben pedig szenes, csonttöredéket tartalmazó föld volt, ami hamvasztásos temetkezésekre utalt.

A legtöbb római anyag egyelőre magánygyűjteményekben van, a múzeumba kevés került belőle. Teljesen ép edényeket, illetve egy kovácsműhely maradványait Nyárádi szerint 1955-ben találtak, de akkor sem végeztek szakszerű régészeti munkát – a műhely a mai Városháza téren állhatott és mind a katonákat, mind pedig a civileket kiszolgálhatta.

Ekepapucsok, bozótvágó fejszék, sarlók és más mezőgazdasági eszközök mellett előkerült a kovácsok által készített üllőt, egy kővéső, illetve lószerszámok. Ezek megléte arra utalt, hogy egy nem ideiglenes jellegű, élénk életű római kisváros lehetett Székelyudvarhely központi területén.

A pusztulás és a gótok megtelepedése

A harmadik század derekán a keletről be-betörő gótok már Erdély területén kalandoztak, s a rómaiak legfőképpen az általuk barbároknak tartott népek miatt már nem tudták tartani a dáciai határt (limest) – Aurelianus császár a harmadik század hatvanas évtizedeiben elrendeli a provincia kiürítését, ami 271-ben befejeződik.

Az Udvarhely területén levő római városka Marcus Iuluis Philippus (237-249) uralkodása alatt már elpusztulhatott, legalábbis ennél későbbi lelet már nem ismert.

Ekkor, 245-247-ben volt egy másik „barbár" nép, a karpok nagy erejű támadása, majd a mai város határában hamarosan vizigótok telepedtek meg. A gótok azonban nem tudtak mit kezdeni a kőépületekkel, nem telepedtek rá az üresen álló egykori római városkára.

Mint a 2008-ban feltárt vizigót település helye és leletanyaga igazolja, e falunyi kis csoport a Nagy-Küküllő jobb partján, a mai terelőút mellett, a Kadicsfalvi réten telepedett meg és földművelő, állattartó életmódot folytatott. A „római Udvarhely" megszűnt létezni, de a kőépületek anyagát a gótok a saját kemencéikbe építették be – innen kerültek elő, újabb bizonyítékként az egykori római település meglétére.

A 29 éves Nyárádi Zsolt az egykori Egészségügyi Líceumban érettségizett, a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem-régészet szakán diplomázott, jelenleg a Haáz Rezső Múzeum régészeként dolgozik.

Az elmúlt években több középkori udvarhelyszéki templom ásatásánál, illetve a város határában felfedezett gót település feltárásánál dolgozott. Munkáinak, publikációinak jegyzéke a múzeum honlapján tekinthető meg, de el lehet olvasni a Középkori falvak Székelyudvarhely árnyékában című tanulmányát is. Egyelőre a Város a város alatt című kis kötetnek csak a házipéldányai jelentek meg, de hamarosan kapható lesz a könyvesboltokban.