Meztelenkedés egy törékeny világban
MEGOSZTÓ
Tweet
Ötkarikás élmények – könyvbemutató Jocha Károllyal
A neves sportújságíró olimpiai bajnokokkal készült...A Hagyományok Háza Székelyudvarhelyre jön
Agócs Gergellyel is találkozhatsz! Pásztormuzsikáról,...Megfertőznék a fiatalokat
Mégpedig a legjobb hobbival, amitől kvízmesterré válik...itthon_muvelodes
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Volt gyerekelőadás, táncház és lemezbemutató is, de betegség miatt sajnos elmaradt Tánczos Vilmos előadása. Ugyanakkor a szombat estére tervezett előadás, a táncműhely Ködből, csöndből című produkciója szintén az egyik szereplő betegsége miatt maradt el.
Fotó: Henning János |
A János Vitéz volt az Össztánc egyik kiemelkedő eseménye, amit Novák Ferenc rendezésében vitt színre a Maros Művészegyüttes, illetve a Háromszék együttes Maszkura című előadása is látványos volt. Itt olyan, az udvarhelyiek számára is jól ismert koreográfusok is közreműködtek, mint Furik Rita vagy Orza Calin.
A harmadik Össztánc Ősszel vasárnap este a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Törékeny című produkciójával ért véget és
ez is tette fel a koronát a négy napra.
Ők visszatérő vendégekként léptek fel a Táncműhely idei második nagy rendezvényén – ezúttal a Törékeny című mozgásszínházi előadásukat mutatták be. Megdöbbentő, valóságosan szíven ütő produkció volt a Goda Gábor rendezte előadás.
A társulat amúgy is mindig különleges és igen magas színvonalú előadásokkal lepi meg hűséges közönségét, s elmondható, hogy Székelyudvarhelyen már rajongói is vannak a néhány évvel ezelőtt ifjú színészekből és táncosokból létrehozott csoportnak.
A Törékeny látványvilága, nézőt és előadót egyaránt próbára tevő mozgáskultúrája nagyon hatásos volt.
Mintha az ember kilépett volna ebből a (árnyék)világból,
mintha csak egyensúlyozott volna a léten és nemléten, mint ahogy tették azt a színészek a szájukra fordított üvegpoharakon.
Több ember kommunikációja, illetve egymásra találása jött ki a mozdulatokból, zenéből, táncból, hogy aztán a darab végén a színpadon levő színpad tetejét eltolják – mintha csónakot löknének a vízre, hiszen a deszka alól száz meg száz felállított pohár köszönt vissza, akár egy víztükör. S utána ezen a „vízen" kezdtek járni félmeztelenül, egyensúlyozva, talán az öröklétbe belemerevedve.
Így megy le a taps is (jellemző, hogy az előadás végén olyan döbbent csend ült a teremben, hogy hosszú másodpercek teltek el, míg tapsolni kezdtek a nézők), ők pedig ott maradtak a színpadon.
Maradjanak is ott és még hozzanak össze ilyen előadásokat.