Több generációt faggattunk, azt szerettük volna megtudni, hogy hallottak-e a héten kezdődő kortárs színházi fesztiválról, illetve, hogy járnak-e egyáltalán színházba és mi a véleményük az előadásokról. A válaszok alapján hozzávetőleges képet kaphatunk arról, hogy hol is tart ma a színház Udvarhelyen.

Szabolcs (19 éves, diák)

Nem hallottam erről a rendezvényről. Ki van plakátolva? Nem szoktam színházba járni, nem érdekelnek a színdarabok, szívesebben megnézek otthon egy jó filmet, és ha lenne mozi, akkor inkább oda mennék.

Sándor (28 éves, gépészmérnök)

Hallottam róla, még nem láttam a programot, de érdekel, és egy-két előadásra mindenképpen elmegyek. Szoktam színházba járni, legutóbb a Portugált néztem meg és tetszett. Ami a színházat illeti, jó lenne több színvonalas vendégelőadás, szívesen megnézném például a csíki, szentgyörgyi, marosvásárhelyi társulatokat. Jobban meg kéne fizetni a színészeket is és szeretném, ha az itteni fiatal tehetségeket pártolnák elsősorban.

Noémi (14 éves, tanuló)

Soha nem hallottam róla. Színházba szoktam járni, de csak alkalmanként, nem nézek meg minden előadást. Melyik előadást láttam utoljára? Jó kérdés, nem emlékszem már a címére. A színházról a véleményem, hogy erősen jó.

Ágnes (35 éves, értelmiségi)

Nagyon vártam már az idei dráMÁt, hisz mindig ki vagyok éhezve egy adag minőségi kultúrára. Örülök, hogy idén koncertekkel is bővült a program. Az előadások közül főként a román rendezők darabjai érdekelnek, de amennyire a programom lehetővé teszi, úgy megnézem mindeniket. A beszélgetésekre nem megyek, nem vagyok szakmabeli, és nem hiszem, hogy le tudnának kötni. Csodálni tudom, hogy Udvarhelynek egy ilyen színháza van. Köztudott, hogy a színészek fizetése nem egyenesen arányos a teljesítménnyel, ezért is értékelendő, hogy ilyen körülmények között is csinálják és lelkesek.

Zoltán (taxisofőr)

Hallottam a fesztiválról, de sajnos a munkám miatt nincs rá időm. A feleségemet érdekli, ő több mint valószínű, hogy anyósommal el fog menni az előadásokra. Én általában dolgozom és az ilyen rendezvényekre a nézőket viszem.

Zsuzsa (nyugdíjas)

Az unokámra vigyázok, nem hallom meg az ilyesmit, esetleg csak akkor ha az utcán találkozok valakivel és ő mondja. Kicsi a nyugdíjam és nem telik arra, hogy színházba járjak. Régebb a férjemmel nagyon sokat jártunk, de mióta meghalt, nincs anyagi lehetőségem, hogy el tudjak menni. Szívesen ott lennék, szerettem a színházat. Nem tudom, hogy most milyenek az előadások, de régen nagyon jók voltak. Annak idején a Tehnoutilajban dolgoztunk s mindig behozták a jegyeket a gyárba. Nekünk mindig a 18-as sorban volt az ülőhelyünk.

Klára (bolti eladó)

Nem hallottam a fesztiválról. Egyébként szoktam járni színházba, de inkább a vígjátékokat szeretem. Amikor diák voltam, bérletem is volt, most a munkahelyemtől függ, hogy mikor tudok elmenni, de havonta-kéthavonta megnézek egy előadást. A színház egy nagyon jó dolog, csak kár, hogy inkább a komoly témájú előadásokat hozzák előtérbe. Azt hiszem, a fiatalokat ez nem igazán érdekli. Úgy vettem észre, olyankor van teltház, amikor vidám, zenés darabokat, komédiát játszanak.

Imre (63 éves, nyugdíjas)

DráMa? Sajnálom, de nem hallottam róla. Színházba régebb, még a másik rendszerben jártunk. Akkor az volt az egyetlen szórakozás, plusz még néha a mozi vagy a tévé. A jelenlegi előadásokról nem tudok véleményt mondani.

János (51 éves, tanár)

Igen, hallottam a fesztiválról, és ahogy az időm engedi, elmegyek az előadásokra is, bár régebb jóval többet jártam. Nincs bérletem, a színház a szabadidőmtől függ. Legutóbb a De mi lett a nővel? stúdiódarabot néztem meg és tetszett. Jónak találtam mind a rendezést, mind pedig a színészi alakítást. Véleményem szerint a helyi társulat minden szempontból a maximumot nyújtja, a művészi kvalitással, a teljesítménnyel nincs semmilyen probléma. Az viszont sajnálatos és érzékelhető, hogy alacsony költségvetésből dolgoznak. Úgy gondolom, hogy jóval nagyobb kéne legyen a fenntartó részéről az anyagi támogatás, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt kéne fektetni arra, hogy az emberek tudjanak az előadásokról és kedvet is kapjanak a színházba járáshoz.

Több mint tíz év alatt a Tomcsa Sándor Színház léte beivódott az udvarhelyiekbe, de egy ilyen villám-körinterjú elárulja, hogy vannak még olyanok, akiket teljesen hidegen hagy a „színházasdi" – és ez alatt nem a héten kezdődő fesztivált értjük, hanem a színházba járás kultúráját. Úgy tűnhet, évek óta

van egy megszokott közönség,

ugyanazok az emberek látogatják az előadásokat. Az ún. hébe-hóba járók száma egyre kevesebb lesz, a középiskolás diákok pedig tanulmányaik befejeztével többnyire lemorzsolódnak az állandó publikumból – persze helyettük jönnek újak.

A kilenc megszólaló közül hárman is kihangsúlyozzák, hogy

alacsony a színészek fizetése,

illetve a színház kis költségvetésből dolgozik – ők azok, akik hallottak is a dráMA fesztiválról, járnak színházba, illetve mennének.

A két megkérdezett nyugdíjas válasza jelzésértékű: csak a rendszerváltás előtt jártak előadásokra, most nem, mert nem futja rá – pedig nekik már nincsenek olyan problémáik, mint a taxisofőrnek és a tanárnak, akiknek a szabadidejükkel van a gondjuk.

A két fiatal interjúalany közül az egyik ritkán, a másik egyáltalán nem jár színházba, s előbbire sem volt nagy hatással rég szerzett élménye, hiszen arra sem emlékszik, hogy mit látott. Ha felnőtt fejjel beülünk egy diákbérletes előadásra, azonnal észrevesszük, hogy a közönség nem figyel, mobiltelefonnal szórakozik vagy a mellette ülővel cseverészik. Abban reménykedhetünk, hogy ezt a magatartást idővel kinövik.

Kérdés az is, hogy amennyiben egyetemisták lesznek, más városba kerülve fognak-e színházba járni. Ha igen, akkor itthontartózkodásuk alkalmával szívesen fogják-e az előadásokat látogatni és össze fogják-e hasonlítani ezeket az idegenben szerzett színházi élményekkel? Mert ha igen, akkor jó irányba halad a színház – mind a dráMA fesztivál megszervezésével, mind pedig a saját- és vendégelőadások megtartásával.

A másik kérdés az, hogy a Népszínházhoz szokott nyugdíjas réteget mivel és hogy lehetne rávenni a színházba járásra, mert ebben az esetben hiába szerveznek fesztivált, ha arról ők vagy nem tudnak, vagy pedig nem tudják kifizetni a belépők vagy a bérlet árát.

Székelyudvarhelyen minden nézőre, minden bérlet- és jegyvásárlóra szükség van ahhoz, hogy az udvarhelyi színház életben maradjon és a színészek ne kényszerüljenek búcsút mondani a hivatásuknak, mint ahogy az a tavalyi évad végén történt.

A néha teltházas előadásokon, néha pedig foghíjas padsorokból felhangzó taps köszönet a társulatnak – de ez a Tomcsa Sándor Színház megmaradáshoz nem elegendő.