Összességében hogyan értékeli az elmúlt évadot?

Adminisztrációs szempontból negatív, minőségben, mennyiségben mindenképpen pozitív. A város öt kulturális intézményei közül minket sújtott leginkább a létszámcsökkentés. Évad elején 25 alkalmazottja volt a Táncműhelynek, most nyolccal kevesebben vagyunk. Nagy érvágás volt, ennek ellenére ezt nem lihegtük túl és nem siránkoztunk, hanem megpróbáltunk megoldást keresni és találni a helyzetre.

Elsősorban arra figyeltünk, hogy az intézmény lényege, lelke, a tánckar ne sérüljön - ez sikerült is. Tizenkét táncosunk volt és maradt is. Ebből tíz aktív, hiszen ketten szülési szabadságon vannak, rájuk egyelőre nem, de két év múlva mindenképpen számítunk. Ezen kívül még négyen vagyunk munkakönyves alkalmazottak az intézménynél, tehát összesen tizenhat stabil munkahelyünk van. Vannak még bedolgozóink, a könyvelőnő és a technikai személyzet, hangosító, világosító stb. Ez nem hálás dolog, de egyelőre ez van.

Mindezek ellenére sikerült három új produkciót és két színvonalas fesztivált, az Össztánc ősszel második, a Tánc Tavasza fesztivál ötödik kiadását is tető alá hozni.

Igen és erre büszkék is vagyunk, mert más táncintézményekkel összehasonlítva ez egy nagyon jó eredmény. A Háromszék Táncegyüttes például két bemutatót tartott, a csíkiak egyet, a vásárhelyiek pedig egyet sem.

Elevenítsük fel név szerint is a három előadást.

Az évadnyitónk a Négy tánc című néptánc-előadás volt - ezt mutattuk be a legtöbb alkalommal és ennek az volt az érdekessége, hogy a társulat négy férfi táncosa Antal József, Boros Béla, Györfi Csaba és Pál Levente készítették. A második bemutatónk, amely folklórszínházi produkció, a Varázsének volt - ezt a jeles koreográfus, Furik Rita rendezte. A harmadik és legkevesebbet játszott pedig a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színházzal közös „gyermek", Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról mozgásszínházi előadás volt. Ezt Bozsik Yvette rendezte-koreografálta.

Elégedett a csapatmunkával?

Feltétlenül, úgy gondolom, hogy a minőségi előadások is bizonyítékai, hogy a társulat úgy művészi, mind szakmai szempontból megállta a helyét. Mint intézményvezető, úgy látom, hogy a táncosok magas művészi szinten végzik a munkájukat.

Térjünk vissza a Figurásokkal való együttműködésre - a két társulat közötti harmonikus kapcsolat is példaértékűnek számít.

Valóban így van, és erre kimondottan büszke vagyok. Örvendek, hogy sikerült a Figura Stúdió Színházzal egy minden szempontból közös produkciót létrehozni, annál is inkább, mert ez a fajta együtt dolgozás kicsit idegen manapság. Jó volt megtapasztalni, hogy a két különböző neveltetésű, egyik színházi másik táncos társulat tagjai a színpadon és a színfalak mögött is kiválóan megértették egymást, tanultak egymástól és ez az összhang az intézményvezetői szinten is jelen volt. Egy korrekt és kiváló együttműködést kezdtünk el és mindenképpen folytatjuk.

Büszkeségre ad okot, hogy sikerült két rangos fesztivált is összehozni.

Az Össztánc - ősszelt, amit november elején szervezünk meg ismét, és amelyet, mint a magyar néptáncegyüttesek találkozóját hagyományossá akarunk tenni. Ezen a találkozón elsősorban a folklór előadásoké lenne a főszerep. A rendezvényt Kárpát-medenceivé szeretnénk kibővíteni. Amennyiben sikeresen pályázunk, akkor az erdélyiek mellett a felvidéki, vajdasági táncegyütteseket is el szeretnénk hozni Székelyudvarhelyre.

Magasra tette a lécet idén az ötödik Tánc Tavasza tánc- és mozgásművészeti fesztivál. Neves, nagyszerű előadók, kiváló produkciók, teltházas siker - jövőben felül lehet ezt múlni?

Igen és felül is fogjuk, de itt megint csak a pénzre, azaz a pályázatokra apellálok - amennyiben meglesz az anyagi fedezet, biztos vagyok benne, hogy sikerül überelni az ötödik kiadást.

Kulcsszó a pályázat - az intézmény saját költségvetése gyakorlatilag mire elegendő?

A költségvetés a fenntartásra elegendő, ezért valóban kulcsfontosságúak számunkra a pályázatok, hiszen az előadásainkat nem tudtuk és tudjuk csak és kizárólag a költségvetésből megvalósítani. Ha nincs nyertes pályázatunk, akkor egyetlen fesztivált sem tudunk megszervezni - ezek a fesztiválok egyáltalán nem terhelik a költségvetésünket. Eddig szerencsések voltunk, mert minden lehetőséget - Communitas Alapítvány, polgármesteri hivatal, magyarországi pályázati lehetőségek (Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, Szülőföld Alap, amely átalakult most tavasszal Bethlen Gábor Alappá) megragadtunk és ugyanezt tesszük ezután is. Az eladott jegyek, bérletek árát a költségvetéshez csatoljuk és az előadásokra költjük.

Véleménye szerint az elmúlt évadban melyik volt a Táncműhely legnépszerűbb előadása?

Nehéz ezt megválaszolni, hiszen a legtöbbet a Négy táncot játszottuk, a Varázsének és Az óra... még nem futott ki, utóbbit mindössze kétszer mutattuk be itthon.

Táncházakat, táncoktatást is szerveztek. Mekkora sikerrel?

A táncoktatás igen népszerű volt. A kéthetente rendezett felnőtt táncházakat még be kell járatni. A tapasztalat, hogy van egy régi táncházasokból álló mag és vannak sokkal kevesebben az újak, a fiatalok, de folytatjuk, szeretnénk még több érdeklődőt vonzani.

Júniusban két mozgásszínházi műhelymunkát is tartottak, olyan jeles oktatókkal, mint Uray Péter koreográfus-rendező, az M Studio művészeti vezetője és Juhász Zsolt, a Duna Táncműhely koreográfusa, a Duna Művészegyüttes vezetője. Gondolom, jelenlétük nem volt véletlen.

Nem, természetesen, mint ahogy az sem titok, hogy mindketten rendeznek egy-egy előadást. Az Uray Péteré hadd maradjon meglepetés, a Juhász Zsoltét elárulom. Ő rendezi az évadnyitó előadást, amelynek bemutatóját szeptember 22-re terveztük. Elöljáróban annyit, hogy egy József Attila verscím, Ködből, csöndből és műfajilag körülbelül a Varázsének és a Szőrös pisztráng között helyezkedik el.

A következő évadterv már elkészült?

Igen, de hadd maradjon ez is meglepetés szeptemberig. Maradjunk annyiban, hogy több bemutatónk lesz, mint ebben az évadban. Tovább fogjuk játszani a Varázséneket, Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról előadást, és ha sikerül pályázati úton pénzt nyerni rá, akkor mindkét produkciót „utaztatni" fogjuk határon innen és túl is. Amit már biztosan tudunk az, hogy a Figurával közös előadásunkkal októberben Magyarországon fogunk turnézni. Természetesen megrendezzük a két fesztivált is.

Három intézmény működik a Művelődési Ház épületében, a színpadhasználatban osztozni kell a Székelyföldi Filharmóniával is. Jelent, jelentett ez problémát?

Nem,  a színpad „elosztása", önmagában nem jelent gondot, más a probléma.  Sokat hangoztattam már korábban is, hogy szükséges és megoldást jelentene egy második játszó hely, amilyen van például Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön is. Erre a célra kiválóan alkalmas lenne például a volt moziterem, ami kihasználatlan. Szerintem a fenntartó, a városvezetés kellene mihamarabb eldöntse, hogy kinek adja oda használatra a volt mozi épületét. A színház is, mi is - ha megkapnánk-  rendbe tennénk és kiválóan ki tudnánk használni. A másik lehetőséget az UFF-terme jelentené - de egyelőre egyik sincs.

Az Udvarhely Táncműhely jövőjével, a következő évaddal kapcsolatosan derűlátó?