P. Fincziski Andrea színművész: Szakmailag egy kicsit több a Nóra miatt, emberségből megható. Köszönöm a kollégáimnak a munkafolyamatot, a rám figyelést. A múlt évben elment édesanyám...temetés egyik nap, előadás másnap és veletek, velük, általatok, általuk könnyebb volt, mert hittek, hittetek bennem. A jövő évadra pedig egy áramfejlesztőt kérnék, hogy ne menjenek előadás-vég nélkül haza a nézők.

Kulcsár - Székely Attila színművész: Ez volt az első teljes évadom ennél a színháznál és elmondhatom: soha rosszabbat! Volt hét bemutatóm, eljátszottam 14 szerepet, köztük két kedvencet, és még egy külön ajándékot is kaptam a sorstól: megvolt a Mustármag című egyéni előadásom bemutatója. Úgy érzem: egy olyan társulatra és városra találtam, ahol jó lenne lehorgonyozni. Egy mondatban: olyan volt ez az évad, hogy minden perce megérte!

De mi lett a nővel?

Márton Réka színművész: Nem vagyok a szavak embere, ám ha az idei évadot szóban kell összefoglalnom, azt mondanám: tanulságos mindenféle szempontból. Emberileg is sokat tanultam, szakmailag meg kellett birkózni egy következő lépcsőfok meglépésével, őszintén szembenézni magammal, a fizikai adottságaimmal, a testemmel, masnit kötni a hajamba és egyszerűnek lenni. Nem volt könnyű, de megérte.

Vidovenyecz Edina színművész: Szívesen gondolok a 2010-11-es évadunkra, mert érzésem szerint a nézők és a társulat egyaránt színes élményeken vannak túl. Új arcokkal is találkozhattunk a nézők sorában, sok a pozitív visszajelzés. Az évad végén kollégáimmal középiskolai osztálylátogatásokat tettünk a városban és dicséretes, hogy az sms-kommunikációra szorítkozó életvitel ellenére sok a színházi élményekre is nyitott diák. Ugyanakkor elszomorító, hogy vannak olyan osztályok, ahol egyetlen fiatal sem lépte még át a színház, de a művelődési ház kapuját sem. A feladat adott: mi állunk elébe.

A tavasz ébredése

Dénes Gergely színművész: Kemény évad volt: a néző számára sokrétű, számomra kemény és tanulságos. Teremtett olyan előadást is, mely mindig a szívem csücske marad. Hozott és adott olyan találkozásokat, melyek előre lendítettek, vittek magukkal, ezeknek az előadásoknak a lenyomatai ott maradtak élményként a nézőkben: ez az egyik csoda, amelyről a színház szól. Kíváncsian várom a következőt, de jól fog esni a szünet, mely nem csak pihenésről szól.

Tóth Árpád színész, rendező: Az elmúlt évad kissé húzósra sikeredett. Keményen kellett dolgozni, hogy a betervezett előadásokat színre tudjuk vinni, de a sok munka ellenére számomra csupa kellemes és izgalmas feladatokat rejtett. Nekem a De mi lett a nővel? volt a legkedvesebb munkám. Nem csak azért, mert sikerült egy aránylag jó előadást összehozni, hanem mert az előkészítési munkafolyamatot jó hangulat, a kis alkotócsapaton belüli igazán kellemes munkamorál jellemezte. Ezek azok a pillanatok, amelyeket nagyon szerettem az elmúlt évadban, amelyekre most is szívesen gondolok vissza. Volt bizony nehézség is elég: az amúgy is éhbér-fizetésünk csökkentése, ami padlóra tette a morálunkat, a színházszeretetünket, az alkotásvágyat, kedvet. Örvendek, hogy ezen sikerült túllépni, háttérbe szorítani az anyagi gondokat és arra koncentrálni, hogy a néző, aki kíváncsi ránk és kifizeti a színházjegyet, semmit ne érezzen meg ezekből a kellemetlenségekből.

Nóra

Csurulya Csongor rendező, művészeti vezető: „Több színház folyjék a város ereiben" – most is tartom, amit az évad elején mondtam és ezt a feladatot jól teljesítettük. Természetesen, mindig van javítani való a minőségen meg a mennyiségen is. Bár mindent megteszünk azért, hogy a lehető legjobbat nyújtsuk, erőfeszítéseink nem szövődnek bele a dolgok rendjébe, nem azt kapjuk, amit megérdemelnénk és nem a pénzre gondolok. A jelenlegi körülményekről beszélek és azok hiányáról, amelyek nélkül lehetetlen minőségi színházat teremteni. Ennél a színháznál mindenki sokkal több munkát végez, mint amennyi a feladata, szerepkör-összevonásokra kényszerültünk. Márpedig ha egy színész, ahelyett hogy a szerepével foglalkozna, mással bajlódik, akkor ezekbe a pótfeladatokba belefárad és feladja. És ha innen két-három- négy alapember megmozdul, akkor itt összecsuklik minden - ezért veszélyes a jelenlegi helyzet.

Másfelől ez az intézmény infrastrukturális szempontból is vissza van szorítva, méltatlan helyzetben van. A színpadhasználatra gondolok, az osztozás belső vitákat szült a velünk egy épületben működő intézményekkel. Erre van megoldás, bár egyelőre a fenntartóval a párbeszéd ilyen téren még nem jött össze. Optimista vagyok, dolgozni fogunk és hiszem, hogy ezek a problémák el fognak tűnni. Sóhajom, vágyam, hogy a fenntartó segítsen abban, hogy megteremtsük a körülményeket ahhoz, hogy ez a színház valóban a szuperligában játszhasson.

Csipkerózsika

Nagy Pál, igazgató: Az idei évadot a körülményekhez képest elégedetten zárhatjuk, terveinket sikerült teljesíteni .Elégedettségre ad okot, hogy a teljes költségvetésünk közel egyharmadát saját bevételből (jegyeladás, pályázatok) sikerült fedeznünk, de ez a helyzet veszélyes, mert kiszámíthatatlan, hogy a jövőben mennyire sikerül a többletforrásokat behoznunk.

Nem tartom normális dolognak, hogy azért kelljen megválnunk kollegáktól, mert a gazdasági helyzet ellehetetleníti azt, hogy a hivatásukból megéljenek. Nem kéne elfeledkezni arról, hogy a színház nem csak önmagáért, pár száz, vagy ezer emberért van, hanem a városért is. Épp ezért gondolom úgy, hogy a város művelődési életére ráférne egy újragondolt, hosszú távú stratégián alapuló átszervezés, ami révén a munkánk hatékonyabbá, összehangoltabbá, eredményesebbé válhatna. A városi költségvetés elosztása is nagy kérdőjeleket vet fel, hisz, ha arányaiban olyan támogatást kapna a városi színház, mint egy-egy magán sportegyesület, akkor tőlünk joggal lenne elvárható a jobb szereplés.

De itt a nyár, amit arra használunk, hogy a legsürgősebb tennivalókat ellátva felkészüljünk a következő évadra. Ilyen feladat a háttérszemélyzet bővítése, az újabb játszóhelyek kialakítása, az online jegyvásárlás megoldása. Már elkezdtük a jövő évad programjának ismertetését, a bérletárusítást, szervezzük az októberben sorra kerülő negyedik dráMA színházi találkozót. Abban bízom, hogy munkánkat, törekvéseinket a nézők is fogják érezni, látni, értékelni.

Fotók: Csedő Attila, Balázs Attila, Erdély Bálint-Előd