Annak dacára, hogy az utolsó perces hír, miszerint az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány Kapunyitás címmel beharangozott irodalmi estjén hiányzót jelentett Kányádi Sándor, Kovács András Ferenc és Szilágyi István sokaknak elvette kedvét attól, hogy tiszteletüket tegyék a rendezvényen, a szervezők és házgazdák örömmel és megelégedéssel nyugtázták: nem kongott üreen a Művelődési Ház koncertterme - az est fényesre sikerült. Árnyékot rá csupán a meglehetősen  hosszúra sikeredett felolvasások vetettek, ám ezt a zömében hölgyekből álló (ülő) közönség udvariasan, a mennyezet és a falak felé fordított tekintettel, illetve jól palástolt ásításokkal „köszönte".  A „kevesebb, több" tanulságot levonták a közönséggel együtt  szenvedő szervezők is - az estet követő vacsorán Murányi személyesen tett ígéretet arra, hogy a következőkben „hasonló merényletet nem követnek el".
Az pedig, hogy a nagyérdemű nem unta halálra magát és megbocsátotta a bakit, elsősorban az est moderátorának, dr. Fried István professzornak köszönhető. A Herder-díjas irodalomtörténész - akit hallgatni élmény volt, cseppet sem unalmas kérdésekkel bírta szóra a két „idegenlégiós" költőből - Karácsonyi Zsolt és Muszka Sándor - valamint a prózaírásban jeleskedő itthoni hármasból - Lőrincz György, Murányi Sándor Olivér , Szakács István Péter - álló, a magyar irodalom különböző generációit képviselő irodalmi ötös fogatot.

Ki hogyan látja a - Fried professzor szerint - „fénykorát élő magyar irodalom" és benne a saját hely(zet)ét ezzel a minden vendéghez intézett kérdéssel indult a meghívottak alkotóműhelyébe bepillantást engedő „kapunyitás". Mik a lírikus lehetőségei? Miért jó és miért „szép" a Muszka-vers? Szükséges vagy sem a központozás ahhoz, hogy a vers úgy szóljon, ahogy a költő akarta azt hallani, hallatni? Milyen esélyei vannak ma a magyar és világirodalom tanításának a középiskolában? Kapott-e „drámafertőzést" Karácsonyi Zsolt és vannak-e epigonjai? Elmesélhető-e igazán egy történet, ha igen, hány lehetősége van ennek? Kik a főszereplői Murányi most készülő, „ravaszul megírt" regényének? A kérdésekre természetesen sorra érkeztek a lőrinczgyörgyösen komoly, a muszkásan szűkszavú és humoros, a karácsonyisan alapos, a szakácsosan részletes és a murányisan „megmondó", a közönség soraiban hangos derültséget nem egyszer kiváltó, frappáns válaszok.

Összességében egy közel két órás, hangulatos, jól sikerült, dr. Fried István professzor reményei szerint a résztvevőket olvasásra kedvet adó találkozónak volt részese a Kapunyitás közönsége, akik, ahogy azt a neves irodalomtudós zárszavában megfogalmazta „nem csak idézőjeles versmeséket és prózameséket hallgathattak, de egy szűk keresztmetszetet is kaptak arról, hogy mi történik ma a magyar irodalomban."

Az estet a III. Székelyudvarhelyi Városnapok keretében az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány szervezte a polgármesteri hivatal támogatásával. A házigazda szerepét betöltötte és a meghívottak alkotásaiból felolvasott Sarkadi Zoltán Gábor színművész.