A könyvet Szakács István Péter tanár, író mutatta be, illetve a pályakezdésről, az alkotások születéséről kérdezte a 65 éves írót. „Én gyermekfejjel nem is tudtam, hogy az irodalmat emberek írják" – vallott az irodalommal, a könyvekkel való első találkozásáról az udvarhelyiek közismert „Gyurka bácsija".

Az első rácsodálkozás óta sok év telt el és sok víz lefolyt a Nagy-Küküllőn, Lőrincz György pedig nagy utat bejárt és saját ösvényt taposott magának a jelenkori magyar irodalom fenyvesébe.

A keddi könyvbemutatón az őszinte vallomást megmosolyogta a Művelődési Ház koncerttermében szép számban összegyűlt közönség, hiszen az egykori kápolnásfalvi naiv kisiskolás nevét a jelenkori erdélyi és magyar irodalomban a Tamási Ároné, Nyirő Józsefé és Sütő Andrásé mellett jegyzik. Nem véletlenül, hiszen Gyurka bácsi nevéhez tizennégy megjelent kötet fűződik, sajátos hangvételű novelláit, riportjait, szociográfiai írásait pedig számos hazai és határon túli magyar nyelvű kiadvány közölte és közli.

Az Erdélyi Magyar Írók Ligája prózadíjas íróját 65. születésnapján a barát és alkotótárs, Komoróczy György közíró így méltatta: „Lőrincz György az a típusú alkotó, aki erős hittel, tudattal végzi munkáját." Amint mondta: Az emberi lélek mély rétegeit az irodalom árnyalja, színezi.

Nem volt híve soha a székely-magyar megosztottságnak, ezt számos írása bizonyítja.
Elfogadja a valamelyik klasszikusunktól származó megállapítást, hogy a székely a magyarság legszebb ága, egyébként viszont (össz)magyar, egyetemes irodalomról, kultúráról, illetve egyetlen és oszthatatlan magyar nyelvről beszél és a nemzet-meghatározások közül – természetesen – a kultúrnemzet elméletet vallja.

Ennek az emberi, írói magatartásnak lenyomata az eddig megjelent öt novelláskötetéből egy kötetbe gyűjtött harminc írás, amelyből ízelítőül az Ébredés címűt kedden este Magyari Tekla színművésznő tolmácsolásában hallgathatta meg a tisztelőkből, barátokból, ismerősökből és diákokból álló közönség.

Az Isten köve című, a Pro Print Kiadónál frissen megjelent novelláskötet értéke vitathatatlan. Méltó helyét a jelenkori magyar irodalomban nem csak a benne levő írások minőségében, de az igényesen megkomponált, Szakács István Péter szerint jelképes üzenettel bíró könyvborítóban is. A fehér háttér, a szikla és a pillangó tükörképe Lőrincz György lelkivilágának – fogalmazott Szakács, aki szerint sajátosan „lőrinczgyörgyös" az a kezdetektől szinte változatlan stílus is.