Az Aradi Kamaraszínház és a Tomcsa Sándor Színház a tavaly Aradon megrendezett V. Interetnikai Színházi Fesztiválon különdíjjal kitüntetett közös produkciója a premieren és szám szerint öt bemutatón már túl van. A boldogságot kereső Liselotte tragikomikus történetét „nem hivatalosan" az udvarhelyi közönség tavaly, a harmadik dráMa fesztiválon láthatta. Az októberi előadást nem előzte meg a helyi színtársulat hagyományos, előadást beharangozó sajtótájékoztatója. Ennek a hiányosságnak az apropóján nevezte a ma délutáni röpke tájékoztatót rendhagyónak és értékelte a holnap esti előadást „az első teljes értékű" udvarhelyi bemutatóként Nagy Pál színházigazgató. Az a tény pedig, hogy a Tomcsa Sándor Színház ebben a színházi évadban is együttműködik más színházakkal, illetve a repertoárjában szereplő stúdiódarabokat, így a Liselotte és a májust is, több alkalommal is játsszák, teljes mértékben passzol az udvarhelyi színház „testre szabott" műsorpolitikájához - hangsúlyozta Csurulya Csongor, művészeti vezető.

„Az udvarhelyi színháznak, a kívülálló szemszögéből nézve is nagyon jó neve", illetve a rugalmas műsorpolitikája játszott közre abban, hogy a stúdió előadás rendezője Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház vezetője a darab férfi (fő)szerepeit a helyi társulat színművészére, Kulcsár-Székely Attilára bízta. Liselottet, a női főszereplőt az „idegenlégiós" Varga Csilla, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésznője alakítja.

„Érdekes feladat volt a két különböző játékstílust képviselő, két különböző színházi - iskolában „nevelkedett" színész játékát összehozni úgy, hogy a rendezői üzenet célba érjen - fogalmazta meg a színrevitel egyik nagy kihívását Tapasztó Ernő rendező. Mint mondta, a színészek játékának „összecsiszolása" nem volt egyszerű feladat. Annak ellenére sem, hogy nem először dolgozik együtt a színészekkel, és a nem állandó, hanem más, határon inneni és túli színtársulatoktól „kölcsönzött" színészekkel dolgozó Aradi Kamaraszínháznak ez az egyik védjegye.

A szerelem és halál, a vágy, szexualitás egyaránt jelen van a darabban, amely tragikus és humoros fordulatokat tartogat. Az alaptörténet egyszerű: a beteljesülést, szerelmet kereső „harmincöt éves bájos jelenség" Liselotte hét, sorra kudarcot valló találkozása a férfiakkal, akikből egyik sem a „májust", és egyik sem testesíti meg a számára ideális, nagybetűs Férfit. A darab női- és férfi főszerepének megformálása igen összetett, komplex feladatot rótt a két színészre, a különböző karakterű férfiakat megformáló Kulcsárra épp úgy, mint a jelenetről-jelenetre változó, alakuló, egyfajta metamorfózison átmenő Varga Csillára is - hangsúlyozta Tapasztó. Hozzátette: rendezői törekvése volt, hogy eltérjen a Pozsgai-darab korábbi színpadi változataitól, és olyan eszközöket használjon, amelyekkel egy „újfajta látásmódot, új színház nyelvet teremt". A Liselotte és a május Tapasztó szerint egyszerű és abszurd elemekre, fordulópontokra, a jelenetekben elrejtett jelekre épülő, előadásról-előadásra harmonikusabbá, kerekebbé beérő darab.

Az ezen a héten műsorra tűzött két előadásnak egy nagy tétje van: sikerül-e a nézőknek kikódolni ezeket a rendezői-üzeneteket, amelyek - Tapasztót idézve - „áttörik a néző és a szereplők közötti láthatatlan üvegfalat" és a katarzis igazi élményével ajándékozzák meg az udvarhelyi közönséget.