1931.január 13. Vargyas - 1980. április 20. Vargyas – a születés és elhalálozás két időpontja között ívelő alig 49 esztendőt, dr. Borbáth Károly történészprofesszor tragikusan rövidre szabott földi útját, az erdővidéki szülőfalu, Vargyas fogja egybe.

A történelemtudományok és azon belül a magyar és a székely nép történetének kiváló ismerője, kutatója, ismerősei, barátai által „két lábon járó, élő lexikonként" emlegetett  történész sorsának tragédiája, hogy életében keveset oszthatott meg hatalmas tudásából. Az „aranykorszak" állambiztonsága, a kommunista rendszer bástyája, a Securitate „láthatatlan" és fedőnevek mögé rejtőző bérencei 1972-től minden mozdulatát lesték, jelentették, magánbeszélgetéseit lehallgatták. Bár néha sikerült kijátszania az „őröket",  tudományos munkáját szinte teljes mértékben ellehetetlenítették. Ez a magyarázata annak, hogy kutatásainak eredményét nem a magyar történetírás szempontjából nagy valószínűséggel kiemelkedő jelentőségű remekmű vagy a szülőfalu, Vargyas kötetbe rendezett monográfiája őrizte meg az utókornak.

Borbáth professzor, a „Bărbântan" néven „meglesett életének" írott lenyomata nem más, mint az őt folyamatosan követő 24 , kényszerből vagy elhivatottságból buzgolkodó besúgó jelentéseit dokumentáló 502, és a lehallgatásokat rögzítő 227 oldalas dosszié. Borbáth sorsa releváns példája annak, ahogyan az elmúlt rendszerben a hozzá hasonlóan kiváló elméket és minden „másként" vagy egyáltalán gondolkodni merészelő embert a hős szocializmus esküdt ellenségének nyilvánították és a megfélemlítéstől kezdve a végleges elhallgattatásig, eszközökben nem válogatva testi, lelki, szellemi nyomorba vagy sírba taszították.

Borbáth Károly „bűne" az volt, hogy nem hallgatta el és mindvégig hirdette a történelmi tényeken alapuló igazságot. Egyetemi és később a vargyasi iskola tanáraként is megtalálta módját, hogy akár történelem órán, akár egy tanulmányi kirándulás alkalmával „belopja" tanítványai fejébe a csapnivaló hazugságokkal teli történelem könyvekből „kimaradt", de általa kiválóan ismert Erdély történelmét és az azzal kapcsolatos véleményét sem hallgatta el.

A „tanítványai megfertőzésével" vádolt, a kolozsvári Bolyai egyetemről tíz esztendő után „büntetésből" a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium Dokumentációs könyvtárába száműzött, majd onnan is kiebrudalt professzornak végül a vargyasi iskola adott menedéket. Bár kutatásait folytatta, a tudományos pályája kettőbe tört, az őt szó szerint a sírig követő „árnyékai" miatt éltében megjelent publikációinak száma sajnos elenyészően kevés. Sorsának tragédiája, hogy halála után hagyatéka is nagyrészt odaveszett. Az óvatosságból vonat- és autóbuszjegyekre felírt jegyzeteit, miután memorizálta, ő maga semmisítette meg, nem vetette papírra, így az információk földi maradványaival együtt kerültek örökre a föld alá. Eltűntek, épp úgy , mint a felbecsülhetetlen értékű, halála után felleltározott, de később felelőtlenül elkótyavetyélt 10 ezer kötetes magánkönyvtára is.

Az, hogy ennek a rendkívüli embernek a személyisége nem merült feledésbe, nem csak az emlékét méltón ápoló vargyasiaknak köszönhető, hanem a falu iskolájában 44 esztendeig tanárkodó, a településhez személyesen, néhai Borbáth Károlyhoz pedig kollegiális szálakkal kötődő Szécsi Antal nyugalmazott tanár úrnak is. Négy eddig megjelent kötetéből az első kettőt Vargyasnak, a harmadikat és negyediket pedig az egykori kollégának, Borbáth Károlynak dedikálta. A kedd esti könyvbemutatón elhangzott vallomásából kiderült, hogy kettős indíttatás szülte a Borbáth életművet feldolgozó köteteket: a „hála, hogy ismerhettem az embert" és a tudós munkássága iránti tisztelet. Szécsi Antal a 2008-ban megjelent Maga-felejtő sorsunk halk tudója című, a néhai kolléga életútját feldolgozó kötetet követően idén, Borbáth Károly születésének 80. évfordulójára jelentette meg a Meglesett élet című könyvét.

A dr. Borbáth Károly történész életének eddig nem ismert részleteit feltáró kötet megszületése és a szekuritáté jelentéseket tartalmazó dossziék feldolgozása nem volt sem könnyű sem egyszerű feladat. Szécsi tanár úr vallomásból kiderült, hogy bár ma már nagyon egyszerű (egy típuskérés-formanyomtatvány kitöltése, személyazonosságot igazoló iratok) hozzáférni a titkosított dossziékhoz, két évvel ezelőtt még jóval hosszabb utat kellett bejárni. Abban, hogy a két vaskos aktacsomóban levő, gépelt és kézzel írott, közel 800 oldalnyi, Borbáth Károlyról szóló besúgói jelentések eredetei és lemásolt példányát áttanulmányozhassa és az információk feldolgozott anyagát könyv formájában az olvasók 2011. januárjában kézbe vehessék, az ügyet felkaroló támogatókon kívül két közismert személyiségnek jutott kulcsszerep: Mircea Dinescu költő és Antal István RMDSZ képviselő - hangsúlyozta ki Szécsi.

A kutató, rendszerező munka a Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársainak segítségével folyt, de a szerző így is emberpróbáló munkát végzett. Vallomása szerint a dossziék olyan meglepetéseken kívül, mint az, hogy Borbáth Károly szisztematikus megfigyelése, lehallgatása tulajdonképpen nem kolozsvári egyetemi tanárkodása, de a nagyenyedi könyvtárban töltött időszakban kezdődtek el, nem voltak rá akkora hatással, mint az, hogy a fedőnevek ellenére esetenként teljes bizonyossággal felismerte a kollaboránsok valódi személyét. Nem menti fel bűneik alól a jelentgetőket, de mindenképpen érdekes Szécsi Antalnak az a megfigyelése, hogy a besúgók közt voltak olyanok is, akik felismerték Borbáth zsenialitását és „ a jelentéseikben dicsérik őt".

„Vargyason nem zaklatták, nem támadták, és én is, igyekeztem őt megóvni a kellemetlenségektől"- mesélte Szécsi Antal, akit anno azzal is meggyanúsítottak, hogy iskolaigazgatóként valamiféle karriervágyból fogadta be a megbélyegzett embert. „100 évben ha születik egy hozzá hasonlóan csodálatos memóriájú ember"- fogalmazott a tanár úr, aki humoros és komoly történések sorával elevenítette fel néha Borbáth Károly alakját és szívesen válaszolt a hallgatóság kérdéseire is.

„Bár feldolgozatlan és a két kötetben még nem publikált anyag lenne még, és egy Borbáth Károlyról készült, a teljes meglévő hagyatékot feldolgozó monográfia valóban nagyszerű és méltó mementó lenne, de folytatás egyelőre, elsősorban anyagi okokból, nem lesz" - válaszolta honlapunk kérdésre Szécsi Antal.

„Hány év kell még elteljen, hogy a besúgókat ne kelljen óvatosan kezelni, meddig kell még titkolni a nevüket?" - tette fel a jogos kérdést Róth András Lajos történész a szerzőnek annak kapcsán, hogy a dossziékat csak azzal a feltétellel lehet kézhez kapni, ha az abban levő információkat a kérelmező nem használja fel senki ellen.

„Nem tudom, egyelőre nem látok reményt erre és attól tartok, hogy mire ez megtörténik, már nem az igazi bűnösök, hanem utódaik fognak felelni a tettekért" - hangzott Szécsi Antal válasza. A tanár úr nem titkolta: kérelmet nyújtott be személyes aktacsomója ügyében- mint mondta, bár tudja, hogy megviseli majd, szembesülni akar a bizonyossággal „szeretném tudni, kik áztattak el amikor Felsőboldogfalván tanítottam".

A „több mint emlékeztető, kordokumentum"-ként is szolgáló kötetet méltató Fábián Lajos tanár, a könyv szerkesztője szerint mű érdeme, értéke kettős: nem csupán a rendszer által „nacionalista, soviniszta, irredenta" jelzőkkel megbélyegzett zseniális tudós, a tragikus sorsú ember portréja rajzolódik ki belőle, de lelepleződnek „egy tudományellenes rendszer működésének rejtett rugói is".

Későn jövő ugyan, de igazságtétel az a post mortem tisztelet, amit éltében Borbáth Károly emberségével és tudásával kivívott magának. Jó tudni és tapasztalni, hogy a nagyszerű ember és tudós előtt ma már nyíltan is főt hajtanak és hajthatnak azok, akik egykor hallgatásra kényszerültek: a munkásságát elismerő szakmabéliek, egykori tanítványai, kollégái és vérei, a vargyasiak is. Szülőházát emléktábla, sírját kopjafa jelzi, az iskola, ahová száműzték, és amelynek tanári szobájában töltötte napjait, a nevét viseli. Mindezt pedig vitathatatlanul megkoronázza Szécsi Antal nyugalmazott tanár munkássága és a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont , az Udvarhelyszék Kultúrájáért Egyesület közös gondozásában megjelent, Meglesett élet - Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történésztől című könyve.