Füstös Ida, Ipó László, Karácsony László, Maszelka János, Rösler Károly, Spanyár Pál, Sepsi Lajos, dr. Tittel Kálmán – képzett és autodidakta, neves vagy egykor jól ismert, ma már feledésbe merült, néhai alkotóművészek. Mindannyian különböző életutakat jártak be, ám az a tény, hogy a múlt században Székelyudvarhelyen, a polgári (kis)városban éltek és alkottak, a város megbecsült, tisztes polgárai voltak minden sorsbéli különbözőség ellenére összeköti őket.

A nyolc alkotóművész harminchét, más-más színvilágú, tematikájú, művészi színvonalú és különböző technikával (ceruza, akvarell, pasztell, olaj, szén) készült, naivan bájos, vagy művészi virtuozitású, az egykori „szép polgári időket megélt" Udvarhelyt idéző munkákat „a műgyűjtés polgári szenvedélyével" megáldott ifjú udvarhelyi polgár, Tamás György jogász gyűjtötte össze és bocsátotta közszemlére. A könyvtár látvány- és hangzóanyag termének falait ékesítő, születésüket tekintve a múlt század elejétől (1903) a '80-as- '90-es évekig datált alkotások ugyanis neki köszönhetően kerültek egy légtérbe és bemutatásra is.

Tamás György és Szabó Károly

A néhai „nagy öregek" munkái együttesen és külön-külön is nosztalgikus hangulatba ringatják a látogatókat. Nem véletlen tehát, hogy ez a tetten érhető sajátos atmoszféra magával ragadta a közönséget, mint ahogy az sem, hogy a házigazda, Szabó Károly könyvtárigazgató méltatását is egy, igazi polgári időket megélt városlakó „azok a régi szép évek, azok a régi jó udvarhelyi polgárok!" sóhaja inspirálta.

Máltán idézte fel Szabó a város egykori, sajnos ma már emlékezéssé serdült, ám a múlt század derekán virágzó kulturális életét és sorolta fel a művészeti mozgalmat elindítókat, mint Orbán Áron, Kraft László, Maszelka János, Székely József, Nagy György, Rösler Károly, Verestóy Árpád, Teleki József és az alkotóknak otthont teremtő Kustár Lajos.

Legtöbbjükről megfeledkeztek az udvarhelyiek, a fiatal generáció számára ismeretlenül cseng a nevük. Bár a kiállítás nem mutat teljes képet a korszakról, ám a mindössze 27 éves Tamás György műgyűjtő- szenvedélye, és az, hogy az évek során a galériákból, magánemberektől és „innen-onnan" felvásárolt alkotásokat a nagyközönség elé tárta mindannyiunk tiszteletére érdemes.

Az alkotások zömét a Szabó Károly megfogalmazásában „tótból lett székely", az udvarhelyi gimnázium egykori tanára Spanyár Pál, a tős-gyökeres székelyudvarhelyi Rösler Károly (1899-1976) és a képtár létrehívója, a hét esztendeje elhunyt „Maszi bácsi", Maszelka János munkái adják. Érdekes és megható színfoltjai a tárlatnak az 1987-ben elhunyt, autodidakta, de az ecsetet mesterien kezelő Karácsony László akvarellje, dr. Tittel Kálmán portréja, Füstös Ida zsánerképei, Sepsi Lajos olajba komponált udvarhelyi látképe, az 1991-ben elhunyt Ipó László által realisztikusan megörökített fatelep látványa.

A felsorolás nem teljes, mint ahogy Tamás György sem tárta minden összegyűjtött kincsét a nagyközönség elé. A kiállítás apropóján elárulta, gyűjteményében természetesen vannak ma is élő és alkotó udvarhelyi művészektől származó munkák is, ám azokat, a néhai nagyok iránti tiszteletből fakadóan, szándékosan nem akarta összekeverni. Mint mondta, az élők közt esetleg vitát szülhet, hogy kitől és mennyi képet állít ki, ám a mostani kiállítást látván „az angyalok odafent biztos nem veszekednek".

Az Udvarhelyi retrospektív című gyűjteményes kiállítás megnyitójának zenei aláfestésről a pallós diákok „gondoskodtak". A tárlat még tíz napig látogatható – ajánljuk minden nosztalgiázni vágyó, művészetpártoló udvarhelyi polgár figyelmébe!