A tegnap délutáni tárlatnyitó vendégeit, a három évtizede megalakult Homoródszentmártoni Képzőművészeti Alkotótábor atyját, Nagy Attilát, a fennállása húszéves évfordulóját ünneplő Homoródmente Művészetért Alapítvány ügyvezetőjét, Sata Attilát és a -sajnos -szerény számú közönséget Szőcs Endre, a kiállítás házigazdája, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont igazgatója üdvözölte.

„Homoródszentmártonban (...) egy olyan, ideálisnak mondható alkotási közeg alakult ki, hogy sikerült vonzóvá tenni és ide toborozni számos jelentős hazai, és sok esetben az anyaországba áttelepült képzőművészt. Így Homoródszentmárton sikeresen belépett a romániai alkotótáborok sorába, megalakulásától kezdve meghatározza vidékünk, Udvarhelyszék, Hargita megye, de tágabb értelemben Székelyföld, Erdély imidzsét, képzőművészeti arculatát" – összegezte a három évtizedes alkotótábor jelentőségét tárlatnyitó beszédében Kovács Árpád művészettörténész, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont munkatársa.

Hangsúlyozta: a Forrásközpont kiállítótermében és folyosóján megtekinthető alkotások a látogatók elé egy szubjektív, a táborban az évek során megfordult művészeket semmiképpen nem rangsoroló válogatás eredményei. A kiállítótér szűkösségének „megfelelő" számú munka csupán egy kis szelete a homoródszentmártoni alkotótáborban született és a képtár gyűjteményében őrzött több száz értékes alkotásnak, ennek ellenére a szervezők nemes szándéka az volt, hogy a részletek felvillantásával az egészet láttassák, azaz a látogatókban ne támadjon hiányérzet, de egy teljes és egységes képet kapjanak az alkotótábor jellegzetességéről.

„A homoródszentmártoni tábor legfőbb jellemzője – vagy úgy is mondhatnánk fő műfaja – a tájkép, ez a tájfestészet azonban nemcsak a Homoródmente táji sokszínűségét, jellegzetességeit tükrözi, hanem az itt járt művészek lét- és érzésvilágát, pillanatnyi benyomását, a szülőföldhöz való kötődést is kifejezi. (...) Megannyi életérzés, megannyi képi látásmód, ahány képzőművész annyi megközelítés, ábrázolásmód, technika, élénk vagy visszafogottabb színhasználat, valósághű természetszemlélet, vagy elvont kifejezésmód, azonnal érthető, vagy gondolkodásra, értelmezésre késztető képek sorozata. Mégis egy valami közös bennük, éspedig, hogy a homoródszentmártoni alkotótáborban születtek és ennek a 12 településből álló községnek valamelyik arca, tája, színe, hangulata, szépsége, vagy furcsasága volt a művész ihletője " – fogalmazott Kovács Árpád.

A tegnapi tárlatnyitón kevesen voltak jelen, ám a következő hetekben (a tervek szerint két-három hét) még látogatható kiállítást bátran ajánljuk a művészetkedvelők figyelmébe, hiszen az erdélyi képzőművészet olyan néhai és ma is alkotó, rangos képzőművészeinek munkáit vonultatja fel, mint a tábor létrehozásában is igen jelentős szerepet játszó Maszelka János, pályatársa, a máréfalvi Balázs Imre vagy a nem kevésbé neves festőművész Zsigmond Attila. Élményt jelentenek a homoródmenti táj egy konkrét részletét, vagy annak az elrebbenő pillanat jegyében született hangulatát absztrakt módon megörökítő munkák, amelyeket Szotyori Edit, Gaál András, Holló Barna, Bordy Margit vagy Major Gizella, Sz. Kovács Géza, Bíró Gábor, Árkossy István vagy a lírai akvarelljeiről jól ismert Kalló László szignál. Érdekessége a kiállításnak, hogy a tavalyi Csillag születik-győztes és leginkább énekesként ismert, de kiváló budapesti képzőművész, Tabáni István egy, a homoródszentmártoni alkotótáborban készült alkotásával is meglepi a közönséget.

A tárlatnyitó zárszavaként Szőcs Endre elárulta, a mostani kiállítás tulajdonképpen egy, a Homoródszentmártoni Képzőművész Alkotótábor gyűjteményét bemutató eseménysorozat első kiadása, a Homoródmente Alapítvánnyal együttműködve jövőben a képtár teljes anyagát közszemlére szeretnék tenni.