Az októberben lezárult, harmadik rovásíró tanfolyamról az oktató és a tanítvány szemszögéből az egyesület két tagja, Simó Hargita és Orbán Kincső számolt be honlapunknak. Kincsőtől megtudtuk, hogy Simó Hargita és Dénes Csaba bácsi jól végezte a vállalt feladatot, hiszen „családias hangulatban történő tudás átadásnak, mint egy rideg tanfolyamnak" sokkal inkább nevezhető a nyolc alkalommal megtartott képzés, amelynek a Móra Ferenc Általános Iskola biztosított helyet.

„Meglepően jól sikerült, hiszen közel 40 embert vonzott, kicsiket, nagyokat egyaránt: a legkisebb tanítványunk 9 éves volt, a legöregebb 57, volt diák, óvó néni, tanár. (...) Ketten voltunk oktatók: Dénes Csaba bácsi, és én" – írta beszámolójában, Simó Hargita, aki „nem hivatásos tanár", de a rovásoktatás alatt alaposan belekóstolhatott a pedagógus szakmába is.

„Első órán beszélgettünk a rovásírás kialakulásáról, használatáról és leszögeztük a legfontosabb szabályokat. Majd egyből bele is ugrottunk a sűrűjébe, felvettük az egyszáras betűket, amikkel már feladatokat tudtunk oldani (...). Persze a gyerekek türelmetlensége már ekkor kiütközött, máris sokat akart a szarka, erőltették azokat a jeleket is, amit még nem tanítottam meg, hogy hogyan is kell kanyarítani. A következő két alkalommal felvettük a kétszáras és hajlított betűket is. Közben finoman belekóstoltunk Csabával a tanárok életébe is: a folyton kotyogó diákok, az értetlenkedők, az órába bekapcsolódni nem akarók, a lógók. Mindenféle diákunk volt, én eldöntöttem, hogy hivatásos tanár nem leszek" – összegezte félig viccesen tapasztalatait Hargita.

Miután mindenki lépésről-lépésre haladva elsajátította az ősi írás ábécéjét „ jött az igazán nehéz dolog, hiszen bizonyítani kellett, hogy lesés nélkül is tudjuk már a betűket és az olvasásunk is fejlődik már. Az olvasást megtanulni, sokkal nehezebb volt, mint a betűket, számokat. Az összevont rovás szabályait is ismertették velünk, hát mit is mondjak eszes ember a magyar, hiszen ahogyan ők akkor írtak, rövidítettek azt a mai elkényelmesedett életünkbe már nehéz visszahozni, ezért is volt, hogy egy-két összevont szó kiolvasása igénybe vett 1-2 percet is akár" – meséli Kincső, aki szerint a rovott emlékeinkről tartott bemutató is nagyon tanulságos volt. Elárulta, hogy kedvence „a tordasi fekete korongon található felirat, amely igazán elgondolkodtató: Segít es, üt es, ró es."

A tanfolyam egy „vizsgával" ért véget: a résztvevőknek egy korosztályonként összeállított tudásellenőrző feladatlap megoldásával kellett bizonyságot tenni arról, hogy értik, tudják a rovásírás csínját-bínját.

„Én személy szerint, mindenkinek ajánlani tudom, hogy tanuljanak meg róni. Ezt minden igaz magyar embernek tudnia kellene és tudnia is kell, hiszen ezekben a viszontagságos időkben is büszkének kell legyünk magyarságunkra és írásunkra hiszen, ha mi nem vagyunk azok, akkor ki legyen az?" – zárta beszámolóját Orbán Kincső.

A hírhez kapcsolódik, hogy a Székely Pajzs Egyesület szervezete meg márciusban az I. Udvarhelyszéki Rovásverseny és Műveltségi Találkozót. A legjobbaknak köszönhetően városunk dobogós rovásírókkal is büszkélkedhet. A Budapesten júniusban megszervezett 11. Kárpát-medencei Rovásírásversenyen összesített versenyében a Tamási Áron Gimnázium volt 12. osztályos diákja, Kovács Miklós 36 versenyzőből a második helyet szerezte meg, botrovásban és összevonásban pedig a dobogó első fokára állhatott. A mostani tanfolyam vezetője, Simó Hargita szintén összevonás kategóriában szerzett második helyezést.

„Örvendünk, hogy nagy volt az érdeklődés a tanfolyam iránt és természetesen jövőben is lesz folytatás, sőt, egy nagyobb szabású rovásverseny megszervezését is fontolgatjuk" – tájékoztatott Waum Péter-Máriusz, a Székely Pajzs elnöke, aki egyelőre nem akarta „elkiabálni" a tervezett megmérettetés részleteit. Waum megígérte, hogy amikor már konkrétumokkal is elő tud rukkolni, szívesen tájékoztat a vetélkedővel kapcsolatos részletekről.