Frank Wedekind német drámaíró 1891-ben írt A tavasz ébredése színműve a maga korában botrányosnak számított, de az első bemutató óta eltelt idő bebizonyította, hogy „kényelmetlen" témája időtálló választás volt, hiszen most, a 21. század elején is aktuális. Ezzel a nem könnyed és nem könnyen emészthető, 14 éven felülieknek szóló, elgondolkodtató gyermektragédiával indítja az évadot városunk színtársulata.

Nagy Pál, Csurulya Csongor, Szabó K. István, Szarvas Zsuzsanna

Csurulya Csongor művészeti vezető megfogalmazásában „az időt magáról ledobó" Wedekind - darab témája (sajnos!) csöppet sem megkopott: a mindenkori társadalom (ma is) álszent erkölcsei ellen lázadó, a család- iskola-egyház hármas intézményrendszerének (ál)szentségében vergődő, egy stabil és igaz értékrendet, a saját helyét, életének értelmét és célját kereső, az ébredező szexuális ösztöneik fogságában is vergődő kamaszok. A dráma a tinédzserek kimondott és ki nem mondott, meghallgatott és elhallgatott problémáival szembesíti a nézőt.

„Ez egy nagyon tanulságos darab, amely meghasonult helyzetben mutatja be a kamaszokat. Szülőként fel kell tennünk a kérdést, hogy odafigyelünk-e eléggé arra és megteszünk-e valóban mindent azért, hogy gyermekünk megtalálja a helyét a világban és ne keveredjen el a kommunikációs csapdában? Miért van, hogy az egykor szép virágnak induló gyermek torznak nyílik ki? – tette fel a darab által előidézett kulcskérdéseket Szabó K. István rendező. Mint mondta, elsősorban ennek az örök kamasz gondnak az időszerűsége miatt esett választása a Wedekind drámára. Célja kettős: szembesíteni és elgondolkodtatni.

A színrevitellel kapcsolatosan elhangzott: a Szabó K.-féle adaptációból a rendező „kifésülte" a mai nézőnek idegenül vagy érthetetlenül hangzó szövegrészeket és egy stílusában szürrealista, hangulatképekre épülő és mindenekfelett az alapprobléma kibontására koncentráló saját változatot tár a nagyérdemű elé.

„A mindenkori kamasz állapota érdekel, akire nincs időnk odafigyelni, (...), akinek „aberrált" ízlésvilágával nem tudunk mit kezdeni, aki anarchista, apa- és anyaszomorító, megveti az iskolát, istentelen, „deviáns" eszméket hallat. Aki van, de valahogy folyamatosan utunkban van" – fogalmazott a rendező.

Az előadás szereposztása teljes mértékben az itthoni társulatot vonultatja fel, ezt egy kiváló erőpróbaként értékelte Nagy Pál igazgató. Meghívott művészek alkotása a díszlet (Teofil Ioan Stiop), a jelmez (Bianca Imelda Ieremias) és zene (Ovidiu Iloc). A fény a szintén hazai Toásó István, a hangtechnika és a koreográfia pedig Lőrincz József munkája.

A tavasz ébredése évadnyitó előadás megtekintésre mindenképpen érdemes. Az érdekesnek és izgalmasnak ígérkező, lírai címében sokkal inkább a reményt sugalló és a drámai végkifejletet nem is sejtető darab bemutatójára október 7-én, csütörtökön este 7 órától kerül sor. Az előadásra a Tomcsa Sándor bemutató bérlet érvényes.