A valamikori Szejkefürdői halastó feletti domboldalon, a Horvás-dűlőnek nevezett részen majdnem két évtizede gazdálkodik a Bálint család. A 75 éves Bálint Jenő és fia, a 45 éves Tibor hívta fel a figyelmünket arra a nem mindennapi jelenségre, illetve látványra, amit szerdán délelőtt mutattak meg. Az állattartó épületeket elhagyva, ha a dombon felfele megyünk, rettenetes látvány fogad a gyümölcsösben. A fák annyira le vannak törve, hogy jövőre bajosan fognak teremni, nagy részük elpusztul.

„Idén jó termést vártunk, az is volt, de ahogy a szilva és az alma érni kezdett, megjelent a medve a három bocsával és másfél hónap alatt gyakorlatilag mindent elpusztított" – mondja keserűen Tibor a fák között járkálva. Gyümölcsösük több mint háromhektárnyi, de az idei pusztítás után a fák nagy része már nem lesz termő. „A medve egyszer az egyik kutyánkat úgy megütötte, hogy az egy hétig feküdt, enni is alig tudott" – veszi át a szót Jenő bácsi, aki többször is szemtanúja volt annak, hogy estefele a bocsok a három vagy négy méteres almafákra is felmásztak. „Mit tudjunk csinálni?" – teszi fel a kérdést az idős ember.

„Olyan fát nem látsz, hogy a teteje ne legyen megdolgozva" – mutatja a magasabb fákat Tibor, hozzátéve, hogy jelentette a polgármesteri hivatal mezőgazdasági irodájában a károkat, de ott azt mondták, hogy ezt az észleléstől számított 24 órán belül kell jelenteni. „Azt mondták, hogy kerítsem be, tegyek videokamerát a fára – kérdem én, hogy ha a medve a négyméteres fára is felmászik, akkor átjön-e a másfél méteres kerítésen? Hogy tegyek kamerát, amikor itt még villany sincs?" – mondja Tibor, miközben a medve karmainak nyomát mutatja a fatörzseken.

Sajnos nem lehetett még riasztó lövéseket se leadatni a vadászokkal, csak nézni, ahogy az idei termést egyszerűen felfalják a vadállatok. A fák mellett, között medveürülék-halmok vannak, bennük szilvamag, de vaddisznók és őzek nyomait is felfedezzük. A disznókkal nincsen baj, mert csak a lehullott gyümölcsöt eszik meg, a fát sem rongálják meg, s el is lehet kergetni. A család egyelőre tanácstalanul áll a másfél hónapja tartó rendszeres pusztítás előtt. „Sír a hely..." – jegyzi meg keserűen Tibor. 

A polgármesteri hivatal mezőgazdasági irodájában Csíki Endre tanácsadónak ismertettük az esetet, aki elmondta, hogy valóban jelezték Bálinték a kárt, de csak szóban és már több héttel az esetek megtörténte után. A szabályzat viszont azt írja elő, hogy az észlelés után 24 órával kell jelezni azt az irodában, s amennyiben a terület szerepel a hivatal nyilvántartásában, akkor a hivatal összehívja a bizottságot, ami a brassói erdészeti felügyelőség, a megyei mezőgazdasági igazgatóság, illetve a környezetvédelmi igazgatóság szakembereiből áll. Ők a helyszínen állapítják meg a kárt, de csak akkor, ha a gazdálkodó területei, papírjai rendben vannak – a végeredmény elméletileg az, hogy a vadak által okozott kárt a területen gazdálkodó vadásztársaság téríti meg (ebben az lenne a logika, hogy a nem megfelelő vadetetés miatt mennek az állatok gyümölcsösökbe és más mezőgazdasági területekre).

A Bálint családéhoz hasonlóan vidéken is sok vadkár történik - nemcsak terményben, hanem állatállományban is kárt tesznek a vadak, nagyon nehéz az ellenük való védekezés. A kártalanítás procedúrája pedig annyira körülményes, hogy a gazdák nagy része nem is él e lehetőséggel. Inkább marad a kárral és azt fontolgatja, hogy abbahagyja a mezőgazdálkodást és másképpen próbál megélni.

Az utóbbi években egyre jellemzőbb az a helyzet, hogy az illetékesek (kormány, mezőgazdasági igazgatóságok, erdészeti hivatalok, vadásztársaságok, stb.) a bonyolult szabályrendszereikkel egyre jobban elbátortalanítják a gazdálkodókat a munkától, a földművelés és az állattartás folytatásától, illetve annak szeretetétől.