A hazaira kellene rázokni
MEGOSZTÓ
Tweet
Átjut-e a csiga az autópályán?
Legyen egy jó sztorid, különböztesd meg magad a...Képzeljenek el egy kamrát és egy háziasszonyt!
Mihez kell, hogy értsen egy IT igazgató a Merkúrnál?...Fűteni fűvel-fával lehet – de leginkább ésszel érdemes
Napjainkban az épületgépészet nagyon előkelő helyet...Sebestyén Zsolt és Kaiser János a zokniknál kötöttek ki fotó: Pál Edit Éva
ÍRTA: SIMÓ VERONIKA
A város szélén, a dupla körforgalmon, és a Petrom benzinkúton is túl, a Budvár utcában egy kis kérdezősködés után találtuk meg a helybéli zoknigyártás fellegvárát, a Meridian Impex Kft-t. Cégtábla, vagy reklámfelirat sehol, csupán a kék vaskerítésen szereplő M betű sejteti, hogy jó helyen járunk. Csengetünk, nyílik a kapu, Sebestyén Zsolt ügyvezető fogad minket a cseppet sem hivalkodó épület előtt.
Bent egy kisebb labirintus vár, a közepén, mint egy, szív zakatolnak a gépek.
A cég már több mint 20 éve gyárt zoknikat, a Budvár utcai épületbe 13 éve költöztek. Itt 400 négyzetméteren folyik a zoknigyártás, összesen 13 személy dolgozik a tulajdonos-ügyvezetőkkel együtt. Sebestyén Zsolt és Kaiser János együtt indították a vállalkozást még 1994-ben.
A Meridian Impex vezetői nem túl bőbeszédűek, a kérdéseinkre sokáig csak tőmondatokban érkeztek a válaszok, mintha nem értették volna, hogy miért is érdekelnek minket az udvarhelyi zoknik.
A kétórás beszélgetés végére mégiscsak oldódott a kezdeti feszültség, mosolyogni is láttuk az amúgy szigorúnak tűnő Sebestyén Zsoltot.
Kaiser János Magyarországon szerzett tapasztalatot hasonló területen, így kötöttek ki a zokniknál. Kezdetben még ketten álltak a gépek mellett, és egyetlen bedolgozó munkásuk volt. Nem volt egyszerű megtanulni a másodkézből vett kötőgépek működését – mesélik, egy-egy meghibásodás mellett napokat eltöltenek ma is, amíg sikerül megjavítaniuk a masinát.
Olasz gépek, nem nagymamák
Az olasz és cseh gyártmányú kötőgépek egyenként körülbelül egy autó árába kerülnek, az alkatrészek pedig még drágábbak, mint a kocsik esetében – magyarázza Sebestyén. Hozzátéve, hogy a textilgyártás az egyik legkevésbé jövedelmező vállalkozás, „mégsem könnyű elengedni a kezét."
Havonta 20-22 ezer pár zokni készül el az udvarhelyi üzemben. Az alapanyag nagyrésze külföldről érkezik, például Indiából. A másik összetevő, a műszál változó eredetű. A zoknikat grammban is mérik, minél nehezebb, annál vastagabb. Átlagosan 30-35 gramm alapanyag szükséges egy darabhoz, vagyis egy fél párhoz, így egy hónap alatt 7-800 kilogramm alapanyagot dolgoznak fel a lábaink javára.
How it's made
A zoknik méretét, színét, mintáját és modelljét egy számítógépes programban előre megtervezik, ami alapján a gép 2-3 perc alatt megköti a zoknit.
A kötőgép első látásra elég bonyolult szerkezetnek tűnik, egyszerre maximum négy különböző színű cérnából tud dolgozni, ezek a szálak be vannak vezetve a gép belsejébe, ahol a csoda történik. A végeredmény, vagyis a már megkötött zokni oldalt, egy lappantyús nyíláson pottyan ki, ebben a fázisban azonban még mindkét vége lyukas, olyan, mint egy cső.
A következő lépésben egy speciális varrógép segítségével összevarrják az orr részét, majd kivasalják és csomagolják a zoknikat. A varrás is nagyon gyorsan történik, 5 perc alatt 20 párral elkészül egy gyakorlott varrónő. Vagy férfi.
Hogy szépen kisimuljanak, a zoknikat a méretüknek megfelelő forró fémvázakra húzzák fel néhány percre. Olyanok, mint valami nagyméretű hokibotok. Ezután már csak a címkézés van hátra.
A termék tehát viszonylag hamar elkészül, viszont amíg pénz lesz belőle, az egy évbe is beletelhet – magyarázzák az ügyvezetők.
A zokni olyan, mint a kőolaj
Vagyis mindenhol ugyanannyi. A kínai termelés határozza meg az árakat. Az import áruhoz képest valahogyan pozicionálni kell a helyi terméket, az árakat azonban nem lehet túl magasra tenni, hiába nagy a minőségbeli különbség, mert a vásárlók minél több terméket akarnak kapni a pénzükért. Ahogy Sebestyén fogalmazott: „A vásárló 5 lejjel indul el otthonról, és három zoknit akar hazavinni".
A jó bornak nem kell cégér elv alapján nem foglalkoznak marketinggel, sem reklámokkal az udvarhelyi zoknigyárban. A marketing szót sem szeretem – jelenti ki Sebestyén Zsolt. Nagyapámtól azt tanultam, hogy a jó termék eladja magát – mondja.
Szerinte a reklámozás mindenképp a vevők rovására megy, mivel a gyártónak pénzbe kerül, ezért vagy a termék árát fogja megemelni, vagy a minőséget csökkenteni a reklámköltségek miatt. Ő, a 15 százalékos nyereségéből amúgy sem tudna hirdetésekre költeni.
A probléma az, hogy manapság mindenki a reklámok, és nem a tapasztalatok alapján választ terméket, nem ragaszkodik a régi, de már bevált cikkekhez, ami – az ügyvezető szerint – hosszú távon sokkal kifizetődőbb lenne. „És nem értik meg, amit a vicc szerint a zsidó tanított a fiának, vagyis azt, hogy nem vagyunk olyan gazdagok, hogy olcsó termékeket vegyünk".
Az értékesítés helyben a legnehezebb – panaszolja Sebestyén. Udvarhelyen és környékén adják el a legkevesebb terméket, az előállított mennyiség 10-12 százaléka kerül csupán a helyi üzletek polcaira, a többit távolabbra kell vinni. Kolozs, Maros, Kovászna, Brassó megyékbe és Moldvába szállítanak Meridian zoknikat az ügynökök.
Lehetne ez másképp is, ha az emberek tudatosabban vásárolnának, és helyi termékeket választanák – vélekedett a vállalkozó, mondván, hogy a legfontosabb dolog, ami megkülönbözteti az udvarhelyi zoknit a kínaitól, hogy az itt élő emberek kapnak belőle fizetést.
A cég politikája szerint a kisebb üzleteket célozzák meg, az áruházláncokban tudatosan nincsenek jelen: az kész öngyilkosság lenne – mondja Sebestyén.
A zoknidivat létezik, de fölösleges
A Meridian a klasszikus színekre és formákra esküszik, mert „...a hóbortokból nem lehet megélni! Akármilyen zoknit fognak feltalálni, az ember ugyanott fogja a lábát beledugni."
Ma a cannabislevél mintájú zokni a divat, de ez holnapután teljesen megváltozhat, a gyártósort pedig nem érdemes átállítani rövid időre, kevés darabszámra, legalább ezret kell gyártani, hogy megérje – tudtuk meg a szakembertől.
De tesznek néha kivételt is. Az SZKC személyesített zoknijai is itt készültek, és a keresztúri női kézilabdacsapat is udvarhelyen gyártott zoknikat visel.
Ha nem a külön kérésre gyártott modelleket nézzük, akkor egy, az üzletben 8 lejes áron kapható férfizokni előállítási ára átlagosan 3-4 lej körül van áfa nélkül. A különbség a gyártó 15 százalékos nyereségéből, a kereskedő akár 40 százalékos árréséből és az áfából származik.
Nem volt mindig kínai
A rendszerváltáskor abból indultunk ki, hogy ha eddig nem volt semmi a polcon, akkor mi termelünk – meséli Sebestyén.
Azt is hozzáteszi, hogy a helyi termelő cégeknek egyre nehezebb fennmaradniuk, egyik napról a másikra élnek. „Amikor mi nekifogtunk, akkor még nem volt kínai" – nagy konkurenciát jelentenek számukra a dömpingáron szállított olcsó kínai termékek.
A gazdasági válság idején tapasztalták, hogy visszaesett a kereslet, de ez nagyjából az uniós csatlakozással egyszerre történt, így nem világos, hogy a válság, vagy a piaci változások okozták-e a kiesést.
Milyen a jó zokni?
Ha már szakértőkkel volt dolgunk, azt is megkérdeztük, hogy mit kell nézni a címkén, ha jó zoknit akarunk vásárolni. Kiderült, minél magasabb a pamut aránya a kötésben, annál jobb, viszont szükséges egy bizonyos mennyiségű műszál is ahhoz, hogy a zokni szépen simuljon a lábra, rugalmas legyen, és tartós. A 75-25 százalékos a pamut-műszál arány már megfelelő minőségű – tudtuk meg.
Sebestyén elárult egy titkot is. Vásárláskor a zokni belsejét kell megtapogatni, ott érződik ugyanis, hogy mennyire műszálas. A kötés során a pamut kívülre, a műszál a belső felére kerül, így tudnak átverni a kívül puha, belül csúnya zoknik.
Volt olyan kötőgépük, ami fordítva működött, kívülre került a műszál, de az emberek nem szerették, mert tapintásra nem tűnt elég pamutosnak a zokni.
A címkéken található tisztításra vonatkozó jelzésekről is tájékozódtunk. Az uniós szabályozás szerint legalább hatféle jelzést kell feltüntetni, ami alapján a vásárlók moshatják, klórozhatják, száríthatják vagy vasalhatják – vagy nem – a textiltermékeket.
A Meridian zoknikon egységes figyelmeztetések vannak, a címkének azonban nem mindig kell szót fogadni Sebestyén szerint. Azt mondja: „Szégyellném magam, ha olyan zoknit gyártanék, amit nem lehet kicentrifugálni."
A hőfokra vonatkozó jelzés sem tükrözi teljesen a valóságot, csak a biztonság kedvéért van 40 Celsius-fokos határ megszabva, valójában kibírják a hőt 60 fokig is. Klórozni a színvesztés miatt nem ajánlott, szárítani is ugyanilyen okból kifolyólag árnyékos helyen érdemes.
Az ezüstzoknié a jövő
A fertőtlenítés kedvéért igazán kár magasabb hőfokra állítani a mosógépet Sebestyén szerint, a baktériumok nagyon jól fogják magukat érezni a 60 fokos vízben, ez minden, amit elérünk vele. Ami mégis megnyugtató, hogy a mosószerek magas hőfokon azért jobban hatnak. Folt kijön, baci marad.
Viszont léteznek már olyan technológiák, amelyek lehetővé teszik, hogy ne szaporodjanak a baktériumok az izzadó lábon, vagyis, hogy ne legyen többé büdös a zokni. Ehhez ezüstöt tartalmazó szálakból kell készüljön a zokni, a nemesfém ugyanis meggátolja a baktériumok fejlődését.
Az udvarhelyi zoknigyártás azonban, amíg egy ezer példányos megrendelő nem jelentkezik, úgy tűnik, egyelőre nem hódol be az ezüstös hóbortnak.