Az egykori város: a készruhagyár története
MEGOSZTÓ
Tweet
Átjut-e a csiga az autópályán?
Legyen egy jó sztorid, különböztesd meg magad a...Képzeljenek el egy kamrát és egy háziasszonyt!
Mihez kell, hogy értsen egy IT igazgató a Merkúrnál?...Fűteni fűvel-fával lehet – de leginkább ésszel érdemes
Napjainkban az épületgépészet nagyon előkelő helyet...Negyven éve építették a munkacsarnokot
ÍRTA: KATONA ZOLTÁN
Székelyudvarhelyen a szabók több száz éves múltra tekintenek vissza, a városban ma is több nagy, illetve kis- és középvállalkozás működik. A nagyüzemi termelés évtizedekkel ezelőtt az elhagyott katonai laktanyában kezdődött.
A katonai laktanyát a 19. század második felében építették a mai II. Rákóczi Ferenc utcában, 1890-ben pedig kibővítették, itt állomásoztak a 82-es gyalogezred katonái. Az első világháború után az ezred megszűnt, az épületek lakatlanok lettek, csak 1928-ban került ismét katonaság a kaszárnyába.
A második világháborút követően újra megszűnt a katonai tevékenység az épületekben, amelyek egy részét le is bontották (az ivói általános iskola ezeknek az anyagából épült fel).
Gyár lett a laktanyából
Az üresen álló épületekbe később a szabók szövetkezete költözött be, de addig még eltelt néhány év. A kommunista hatalomátvétel után ugyanis a szövetkezetekbe tömörített kézművesek, iparosok igyekeztek megfelelő épületeket találni maguknak, ahol elkezdhették a rendszer szellemének megfelelően a nagyobb mennyiség termelését.
Így voltak ezzel a székelyudvarhelyi szabók is, akik 1932 óta az egykori bőrgyár épületében dolgoztak. Ebből a gyárból lett később a Vörös Csillag bútorgyár, aminek átalakított épülete ma a Merkúr Áruháznak és a mellette levő üzleteknek, illetve a sportteremnek ad otthont.
1949. január elsején létrejött a szabók szövetkezete tizenhat alapító taggal. Többek között Szalai Dénes, Béla Ferenc, Kassay Gyula, Kis Ernő, Dombi Dezső és Szabó Álmos tartoztak közéjük, utóbbi évtizedekig, a nyolcvanas évek közepéig volt a későbbi készruhagyár igazgatója, akik inasokkal, segédekkel dolgoztak.
Ugyanazon év augusztusában már Május 1. Szövetkezetnek hívták a társaságot. Az udvarhelyi szlengben a készruhagyár megnevezésére mai napig használatos „Májuseggy" elnevezés tehát innen ered, s az sem felejtendő, hogy a kommunizmus éveiben a Kossuth Lajos utcát is Május 1 sugárútnak hívták.
A készruhagyár 1959-ben alakult meg, mert akkorra már annyi rendelésük volt, hogy gyárat kellett létrehozzanak, ahol sorozatgyártásra rendezkedtek be. A szabók 1960-ban költöztek be a régi kaszárnya épületébe.
Az út melletti épületeket és a nagy kaput lebontották, az ún. hadkiegészítő épületében dolgoztak (ez az épület ma is áll) több százan, a munkásokat, varrónőket általában a környékbeli településekről toborozták.
Bővítés és rendszerváltás
Tíz év múlva egy teljesen új épülettel bővült ki a készruhagyár: az út mellé felépítették a ma is álló munkacsarnokot, új, nagyobb, modernebb gépeken kezdtek dolgozni, a gyár dolgozóinak létszáma már megközelítette a háromezret.
A rendszerváltásig a gyár a Székelyföld egyik legfontosabb készruhaipari vállalata lett.
A rendszerváltás után a gyárat privatizálták (a többi udvarhelyi nagyvállalathoz képest elég hamar). Külföldi befektető érkezett a céghez, további épületeket is emeltek, például a főbejárathoz. Az 1973-ban létrehozott munkacsarnokot kibővítették.
Megalakult az Ikos-Conf Részvénytársaság, a kilencvenes években tovább duzzadt a munkások létszáma, majdnem elérve a négyezret. A termelés továbbra is több váltásban folyt.
Napjainkban a készruhagyár, bár dolgozóinak létszáma felére csökkent, még mindig a régió egyik legfontosabb könnyűipari cége, ami mind a belföldi, mind pedig a külföldi piacra készít minőségi termékeket.
(Cikkünkhöz felhasználtuk Vofkori György: Székelyudvarhely – Várostörténet képekben című munkáját, valamint korabeli sajtótermékeket)