Többek között a változások hátrányairól és előnyeiről kérdeztem Ilyés Ferenc főiskolai adjunktust, a MÜTF Oktatási Központ marketingigazgatóját.

Az utóbbi időben a kereslet nem csupán mennyiségileg, hanem összetételében is jelentős változásokon ment keresztül. Mi az oka ennek a változó fogyasztói magatartásnak?

Ez egy összetett kérdés, számos okot fel lehet sorolni, hogy miért változott meg a kereslet összetétele, mennyisége, minősége, de én két, általam legfontosabbnak tartott okot jelölnék meg: a globalizáció, valamint legújabban a gazdasági krízis hatását a fogyasztói társadalomra.

A globalizáció gyakorlatilag a saját képére formálta a modern embert, a kommunikációs eszközök fejlődésével folyamatosan informálja, új szokásokra tanítja meg, a közlekedési eszközök fejlődésével sokkal könnyebben szakítják meg egyesek kapcsolatukat a szülőföldjükkel, a technika fejlődésével az emberek a könnyebb megoldásokat választják, megváltozott sokaknak a munkához való viszonya is.

A média sajnos egy idealisztikus világképet sulykolt a legtöbb ember fejébe, ahol mindenki szép, gazdag és sikeres, így a fiatalok nagy része el sem tudja képzelni, hogy az élményeket ne habzsolja, ugyanakkor legtöbbjük nem körültekintő a döntések meghozatalakor.

A gazdasági krízis pedig rövid távon felborította az emberek világról alkotott képét, amelyre nagyon rövid idő alatt válaszolt a média: élhető a világ, csak válassz olcsóbb megoldásokat! Ez viszont méretgazdaságos termelés és a minőségi faktor csökkentésével érhető el. De ki szeretne ilyent? Természetesen senki!

Ezt pótolja a kommunikáció és a csomagolás... tehát az illúzió megvásárlása folytatódik, „the show must go on".

Ami biztató, hogy megjelent az ellenpólus is, vannak, akik felismerték, hogy ez életellenes. Viszont a nagyrendszerek mindent megtesznek felszámolásukért, lásd például a természetes módon előállított élelmiszerek piacra jutásának feltételeit, amelyek működtették a világot az elmúlt pár ezer évben és most hirtelen nem „életkonformak".

Melyek a vidékünkön is tetten érhető legfontosabb változások?

Vidékünkön az életmódváltás a leginkább szembetűnő, az emberek jelentős része belefáradt a szélmalomharcba, és kezdi feladni.

A székely társadalom is polarizálódott: van, akinek van pénze és van, akinek nincs pénze.

Akinek van pénze, nem tudja, mit kezdjen vele, hiányzik a szakmaiság a vállalkozások vezetéséből, az intézmények működtetéséből, szakemberhiány van a munkaerőpiacon, mert szakemberképzés nem létezik, és akik jó szakemberek voltak, külföldön kerestek megélhetést. Akiknek nincsen pénzük, csapdába kerültek: ha munkaképesek, akkor külföldön keresnek szezonmunkát és abból finanszírozzák az itthon maradt család háztartását, akik pedig nem munkaképesek, létminimum alatt élnek.

A pozitív mentalitásváltást bizonyos értelemben a válság generálta: sokan visszafogottabban kezdtek élni, előtörlesztették hitelüket, felásták a konyhakertet és zöldséget kezdtek újra termeszteni, amit eddig – a vidéki környezetben élők is – a multinacionális hálózatból vásároltak meg. Fontos megjegyezni, hogy Székelyföld lakossága abszolút többségének kapcsolata van a vidékkel, így csak hozzáállás kérdése, hogy szervezi meg a család az életvitelét.

Szlogen lett „helyi termék"-kel reklámozni, politikai kampányt építeni rá, de jelen pillanatban nincs a helyi piacon kereslet, mert a kínálatot senki nem tudja megszervezni „multi mintára".

A kínálatra nem vevők a helyi vásárlók, mert jelentős részük vagy nem tudja megfizetni, vagy előállítja önellátóan. A forgalomba hozott helyi termékek jelentős része souvenir formában, külföldi turisták vásárlásán keresztül értékesül.

Melyek a változások előnyei és hátrányai az össztársadalomra és a régió társadalmára nézve?

A „Mondd meg, mit vettél, és megmondom, ki vagy!" gondolat is lehetne ennek a kérdésnek a válasza.

A mai világban az a biztos, hogy semmi sem biztos, tehát minden változó, talán ez az, amit a legjobban „begyakoroltak" az utóbbi években. Ez a korábbi évszázadokban a háborúk dolga volt, most az EU-s csatlakozás és a folyamatosan rosszabbodó világgazdasági krízis oldotta meg.

Előnyként a magára maradt egyén összefogási szándékát említhetném, amely a vidékünkre sosem volt annyira jellemző. Az emberek keresik a bizalmi közösségeket, köröket, van, akinek ezt a család jelenti, van, akinek az egyház, van, akinek a baráti kör.

Sokan megijedtek, hogy elvesz minden érték, amit elődeink ránk hagytak, így egy értékmentési roham indult el. Ehhez viszont alaposabb nevelésre is szükség lenne az újabb generációk esetében, ami azonban mind a családok, mind az oktatási rendszerek részéről ugyancsak válságban van.

A modern ember olyan lett, hogy mindent kidob, ami régi, és mindent elfogyaszt, ami új, de a valóságban a végtelen növekedés nem létezik. A tartalékolás intézményét is be kellene vezetni, a visszafogottságot és az értékekkel szembeni alázatot.

Hátrányként említhető szerintem a környezet leélése, a közbiztonság tartós romlása, a szervezetlenség, a hatóságok működésképtelensége. Tulajdonképpen a „Vadnyugat-szindróma" van jelen: a seriffel minden megbeszélhető, és csak azt tudják megadózni, akit utolérnek.

Ha ez EU-nak szüksége volt a munkaképes lakosságunkra, a piacunkra, akkor méltán elvárható, hogy itt is rendbe teszik a közösségek életét. Addig is minden kedves olvasónak tudatos magatartást és „józan paraszti észt" kívánok a mindennapok megéléséhez!

Szabó Attila