Az asztalok között sétálok, amikor az egyik árusnál felfedezem az „igazi házi paradicsomot". Nem az az a szép szabályosan kerek, azonos méretű, színskála alapján beállított ideális színű, hibátlan paradicsom. Sőt, talán ennek pont az ellentettje.

Fakó, helyenként zöldes, a szár tövénél a torzsa zöldje majdnem a paradicsom teljes felső részét belepi, a ládában két egyforma méretű nincs, és ami van, azok is ormótlan, formátlan teremtmények. Pont amilyeneket a nagyszüleim kertjében láttam, amikor még a nyári szünidőket falun csibészkedtem. De most merek fogadni bárkivel, hogy ezek a paradicsomok ízben felülmúlják az össze szabványparadicsomot.

El is döntöm, hogy a most megkérdezett termelő Bágyi Gyula lesz, aki Nagygalambfalváról érkezett s hozta az „igazi" paradicsomot.

Nem is nyúlok annyira mellé a paradicsom témában, ugyanis Gyula is csak így hívja, hogy a „nagyanyám fajta paradicsom".

„Én így hívom, hogy a nagyanyám fajta paradicsom, mert ez nem mostani. Ez volna az igazi kerti paradicsom. Csak annyi az egész, hogy erre ránéz a vevő, s nem piacos, ezért nagyon sokan, akik nem ismerik, azok nem veszik meg" – meséli tapasztalatait a nagygalambfalvi termelő.

Hosszan beszélgetünk a paradicsom és paradicsom közti különbségekről, illetve, hogy a piacosság kedvéért miket áldoznak fel, amikor kifejlesztenek egy-egy új paradicsomfajtát.

Ahogy Gyula is mondja ez a paradicsom, nem piacos, semmilyen szempontból. Nem néz olyan jól ki, mint a mindenféle szabványnak megfelelő EU-s társa, nehezen szállítható, hamar megnyomódik és nem áll el olyan sokáig. Erre is van megoldás, ugyanis lehet olyan magot kapni, aminek olyan termése lesz, hogy hat hétig garantálják a szállíthatóságát. Amit leszednek májusban, azt fogjuk megenni júliusban. Ezen mindenki elgondolkozhat, mi is lehet abban a paradicsomban?

Gyula hozzáértését s szavainak hitelességét mi sem igazolja jobban, hogy amíg beszélgetünk, folyamatosan jönnek a vásárlók, elveszik a műanyagszatyrot, majd megpakolják, Gyula megméri, és mindenki boldogan távozik.

Otthonosan pakolásznak az asztalról, lerí róluk, törzsvásárlók. Érkezik egy hölgy, aki eleinte kissé bizalmatlanul vizsgálja az asztalra kitett portékát, amikor egy ismerőse megszólítja: „Vegyed nyugodtan, Gyulánál mindig friss és minőségi zöldség van. Én is mindig tőle veszek."

Gyula se mindig zöldségtermesztéssel foglalkozott, de húsz évvel ezelőtt megszűnt az akkori munkahelye, és ahogy mondja, a körülmények adták magukat, hogy kipróbálja a zöldségtermesztést. Ami végül annyira bejött, hogy tizenöt éve jár a piacra a megtermelt zöldségekkel.

Másfél hektáron termel mindenfélét, amit a környék klímája megenged, és heti három alkalommal kora tavasztól késő őszig árulja az udvarhelyi zöldségpiacon. Télen nem jár a piacra, nem éri meg. Az a kevés, amit árulna, úgy is elmenne a gyógyszerre.

Na, de messze még a tél, addig is fontos, hogy minél több vitamint juttassunk a szervezetünkbe, amire kiváló a zöldség. Érdemes Bágyi Gyula asztalát meglátogatni, annak, aki friss káposztát, uborkát, csemegekukoricát, karfiolt, zellert, petrezselymet, murkot vagy igazi kerti paradicsomot keres.

Nem az igazi mostanában a piac, régen jobban megérte, most egyre kevesebben járnak ki, mondja a termelő.

„Kedden, ha benézek az asztalok közé, ott, ahol eljárnak az emberek, lehet látni az utat, s ez nem jó. Zaj kell legyen, ha halszik a zene, akkor se jó" – mondja Gyula.

Piaci árak

Vöröshagyma 2 lej/kg
Káposzta 1,5-2 lej/kg
Uborka 5 lej/kg
Paradicsom 5 lej/kg
Tárkony 3 lej/kötés
Zöldhagyma 1 lej/kötés
Murok 2 lej/kötés
Cseresznye 10 lej
Karfiol 4 lej/kg
Karalábé 1 lej/db
Zeller 3 lej/db
Petrezselyem 3 lej/kötés
Hagyma 1,5 lej/kg
Piros paprika 5 lej/kg
Zöld paprika 4 lej/kg
Fodros saláta 1-2 lej/fej
Újkrumpli 1-2,5 lej/kg
Uborka 3 lej/kg
Zöldborsó 4 lej/kg
Zöld paszuly 5/kg
Alma 3 lej/kg
Tojás 70 bani/darab
Káposzta 1,5-2 lej/kg
Sárgadinnye 3 lej/kg
Sárga barack 4 lej/kg
Szilva 3,50 lej/kg
Szőlő 10 lej/kg
Padlizsán 4 lej/kg
Görög dinnye 2 lej/kg
Csemege kukorica 1 lej/cső