Gyergyószentmiklós szélén egy teljesen nyugat-európai képet mutató tyúkfarm fogad. Az emberben az él, hogy a tyúkfarm büdös, és borzasztó körülmények között tartják a tojó és levágandó tyúkokat. Ezzel szemben fehér, modern épületek mellett hatalmas tárolók, raktárak állnak. Valóságos tojásgyár ez, amelyben a székely rántottához valót állítja elő naponta nyolcvanezer tyúkocska.

A gyergyószentmiklósi Import Export Pal-Mar cég a rendszerváltás után, 1991-ben jött létre, de egészen 2006-ig vendéglátással foglalkozott – ebben az évben a céget működtető Ivácson család a tojástermelésre állt át.

Minden tiszta matematika

A farmról naponta innen indulnak útnak a szállítmányok, többségükben székelyföldi üzletekbe.

– 7200 tyúkkal kezdtük, rá két-három évre lett akkora a cég, hogy naponta húszezer tojást termeltünk, bővítettük a farmot, már mi neveltük a tojókat. 2009-ben modernizáltuk annyira a farmot, hogy megfelel minden európai uniós szabványnak – mondja a cég igazgatója, Ivácson Róbert. Harmincas éveiben jár, nagyon lelkes, fejből mondja a számokat, annyira benne van.

A cég mostani tojóállománya alól kb. nyolcvanezer tojás „jön le" naponta – a tyúkok fejenként általában huszonnégy óra alatt egyet tojnak.

Róbert sorolja a számadatokat: az állat életének 18. hetétől kezd tojni és 80-85 hetes koráig (90 hétig soha nem tartják) tojik, ezután vágóhídra kerül – egy ezzel foglalkozó cég elszállítja és kifizeti a levágandó állatokat. Az istállót kimossák, és megkezdődik a következő tojóállomány behelyezése.

Két tyúknevelde van jelenleg, 45-45 ezer tyúkkal – az egyik állomány hetvenedik hetes, a másik pedig húsz. Az egyik hamarosan levágódik, a másik már termel, a következő állomány is elkezdi a termelést.

„Minden tiszta matematika" – jegyzi meg mosolyogva az igazgató, hiszen ha belegondolunk, minden a számok és a számítógép világa, hiszen a tyúkoktól a dobozolóba szállító gépet is számítógép irányítja, és azt is gép számolja ki, hogy milyen százalékarányban kerüljenek a növényi darák a tyúkeledelbe. Ez viszont nem itt történik.

– Mi kétfajta tojótyúkkal dolgozunk, mindkettő barna és mindkettő genetikai állományát Hollandiában fejlesztették ki: az egyik a Lohmann (Brown Classic), a másik az Isa (Brown).

A kifejlesztő megmondja, hogy hogyan kell tartani az állományt ahhoz, hogy a tojótyúk a megfelelő tojáshozamot produkálja. Még azt is leírja, hogy első napos korában a csibe mennyi tápot kell, hogy megegyen, és annak mit kell tartalmaznia, illetve mennyi fény és meleg kell neki.

Miből lesz a tojás és mit eszik a tyúk?

A tojás minősége mindig attól függ, hogy mit eszik a tyúk. Sok összeesküvés-elmélet létezik arról, hogy mivel, milyen táplálékkal tartják szerte a világban a tyúkokat, de a gyergyói friss tojás attól olyan, amilyen, hogy jól bevált, magyarországi növényi őrleményből készült táppal etetik, évek óta a kabai gyártól veszik a tyúkok eledelét.

– Évek óta bevált, működött ez és ettől van jó minőségű tojásunk. Az, hogy sárgább a mi tojásunk, mint a többi, csak azon múlik, hogy a kukorica milyen százalékban van a tápban. Állati eredetű dolgot szigorúan nem tartalmaz, csak növényit: tulajdonképpen szója, kukorica és napraforgó ledarált keveréke, ami tartalmaz vitaminokat, mert a tyúk is ugyanúgy meg kell, hogy kapja a vitaminokat, mint az ember szervezete.

Az állományt napos csibe korában Csehországból veszik tojáskeltető cégtől – a gyergyói cég nem keltet, csak nevel, illetve tojást termel.

Az árat a kereskedők szabják meg

Romániában a napi szükséglet 15 millió tojás, ebből az ország kb. ötmilliónyit termel meg, a többit behozza külföldről – a tojás árát a kereskedők határozzák meg. Mikor több, mikor kevesebb, attól függ, hogy mennyit hoznak be külföldről, milyen árban és mikor. Az árak mesterségesen vannak alakítva, ez örökös probléma.

„Nincs még egy olyan élelmiszer, aminek az ára ilyen sűrűn és ekkorákat változna. És nem a vevőkön múlik ez, mindig a kereskedők azok, akik ezt irányítják, verik le egymás között az árakat" – állapítja meg Róbert több évnyi tapasztalat után.

Azt is hozzáfűzi, hogy a gyergyói tojás általában drágább, mint az importált, de szerencsére mindig keresik, így meg tudnak maradni a piacon. Decemberben jobban megy a tojás, mert akkor a házi tyúkok nem tojnak annyit, az ember többet eszik, az ünnepek miatt is.

A húsvét már „nem nagy biznisz", legalábbis az utóbbi két évben nem érezték annak. A termeléstől számított egy hét alatt el kell adni az egész mennyiséget. „Nem szabad raktáron maradjon, el kell, hogy adjuk az első egy hét alatt. Kell igyekezni nagyon" – fűzi hozzá Ivácson Róbert.

Külföldre is próbálkoztak kivinni, az engedélyeik megvannak, de például Ausztriában annyira szigorúan védik a saját tojástermelőiket, hogy nagyon nehéz bekerülni oda. „Ez az, amit nálunk az országban nem csinálnak" - mondja Róbert, hozzátéve, hogy a termelésük 70-80 százalékát a környéken el is adják, Székelyföldön piacvezetők, az itteni tojáspiacot szinte teljesen lefedik.

Mitől jó egy tojás? – tesszük fel a kérdést, amire Róbert rávágja, hogy a minőség mindig a tojás formájától és az állagától függ. „Azt mondják, hogy ennek jó az íze..." – mosolyodik el.

Honnan tudjuk, hogy melyik a gyergyói?

A tojáson levő pecsétről (ez mindegyiken kötelezően ott kell, hogy legyen) több információt megtudunk. Van egy kód, ami jelzi az országot, a megyét, illetve mást is.

A gyergyói tojás kódja 3ROHR001, ebből a hármas a ketreces tartást jelenti. A tojásra kerül a lejárati dátum is (a termelési naptól számítva 28 nap), ezt a gyergyói „tojásgyárban" egy automata lézeres berendezés fújja rá minden nap.